Shooting Star [Nightmare III.]

Epilogue

Dr. Matthew Frances a kávézó teraszán ülve, jobb elfoglaltság híján a térdén dobolt.

- Ijesztő, ahogy idegbetegen bámulod a szalvétatartót – közölte dr. Stanley Brannan, és egykori kollégájával szemben foglalt helyet. – Csak néhány percet késtem.

- Mit akarsz?

- Hogy van Lily?

- Jól – felelt összevont szemöldökkel Matthew. – Ezért hívtál ide?

- Ő miért nem jött?

- Mert úgy gondoltam, hogy üzleti dolgokról fogunk beszélni, és azzal neki kedvezek, ha nem kell állást foglalnia.

- Ez jogos – hümmögött Brannan.

- Szóval, mi volt ilyen sürgős? – türelmetlenkedett dr. Frances. – Mert meg kellene keresnem Natashát és Hayden-t.

- Akkor gyorsan vázolom a szituációt – kezdte, és mély levegőt vett. Matthew várakozva meredt rá. – Oké, nem szerettem volna meglépni ezt, de nincs jobb megoldás jelen pillanatban.

- Örülnék, ha kinyögnéd végre, hogy mit akarsz – masszírozta az orrnyergét a másik.

- Össze kell fognunk – jelentette ki dr. Brannan. – Hidd el, nekem sincs igazán kedvemre a dolog, de csak együtt van esélyünk a próba-alanyok ellen.

- Oké, a próba-alanyok eleve a te problémáid – mutatott rá Matthew. – Másrészt pedig, miért is vennénk hasznodat?

- Ugyan, Matthew – vetett rá lesajnáló pillantást Stanley. – Te is tudod, hogy nálam jobban senki sincs tisztában jobban a Nightmare kísérlet működésével, még te, és a bátyád sem. Plusz, én közelről ismerem a próba-alanyok vezetőjét, Kamuflázst, aki korábban dr. Safia Awan néven volt ismert.

- Ez új – vonta fel a szemöldökét a férfi. – Mégis honnan ismered?

- Egy egyetemre jártunk Oslóban – válaszolt dr. Brannan. – Jó barátok voltunk, és közös terveink voltak a tudomány terén, csak sehogy sem tudtunk megegyezni... Én nem akartam emberi alanyokat használni...

- ... Ez azért ironikus – szólt közbe Matthew, de a másik férfi nem reagált a megjegyzésére.

- Szóval, volt egy hatalmas vitánk erről, majd ő olyat tett, amit nem tudtam megbocsátani neki.

- Mit?

- Nem releváns jelen pillanatban – rázta a fejét dr. Brannan. – Ezután én Willával Londonba költöztem, magam mögött hagyva az Oslóban történteket, innentől ismered a sztorit.

- És hogyan lett próba-alany? Te mindig gyerekeket, fiatalokat vettél be a programba, Safia pedig veled egyidős.

- Nos, ő tulajdonképpen soha nem volt a Nightmare alanya... Ugyanis saját magának csinálta végig a kísérletet.

- Azt meg hogyan? – hőkölt hátra Matthew. – Az alanyok a fázisok alatt egyáltalán nincsenek maguknál...

- Safia kivételesen okos nő és képzett tudós – felelt Stanley. – Valahogy megoldotta.

Matthew biccentett.

- Oké, szóval a szakértelmed hasznos lehet nekünk, ezt elismerem. De azt honnan tudhatjuk, hogy megbízhatunk benned?

- Hoztam magammal egy biztosítékot – mondta a férfi, és egy folyadékkal teli fiolát húzott elő a zsebéből. – Elkészítettem a kór ellenszerét... Meggyógyítom Daisy-t. 

*****

Boldog új évet! :)