Shooting Star [Nightmare III.]

Chapter Twenty

Ébren volt már, de úgy érezte, mintha mázsás súly nyomná lefelé a szemhéját.

Úgy tippelte, hogy egyedül van a szobában, a szomszéd helyiségből viszont halk beszélgetés szűrődött ki. Fázott, de közben kiverte a víz.

Maya lassan kinyitotta a szemét és felkönyökölt.

Nem volt igaza, nem volt egyedül. Az ágya mellett elhelyezett fotelben személyesen Mr. Doe ült, a kezében tartott újságot olvasva.

- Jó reggelt – köszöntötte, amikor észrevette, hogy felébredt.

- Mi... - kezdte a lány, majd átfogalmazta a kérdést. – Mennyit aludtam?

- Csak néhány órát – felelt a férfi.

Láng bólintott, és körbenézett a helyiségben. Saccolása szerint az Orgona Bisztró alatti titkos szálláson lehettek, ami sokkal drágábbnak tűnt belülről, mint kívülről. Fekete faragott bútorok, ezüsttárgyak köszöntek vissza minden szegletből, a falakon mélybordó tapéta fénylett a homályban. A feje felett a sötétkékre mázolt mennyezetre egyszerű ecsetvonásokkal csillagokat festettek.

- Azért ez ironikus – jegyezte meg.

- Haragszol még rám? – kérdezte végül Doe néhány perc csend elteltével.

- Nem – válaszolt a lány elgondolkodva. – Igazából akkor sem haragudtam, csak... Csak elragadott a hév.

- Lábon lőttél – emlékeztette.

Maya hallgatott.

- Egyébként szívesen – dünnyögte Doe.

- Mi? – tért vissza gondolatai közül a valóságba a lány. – Ja, kösz. Amúgy hogyan éltem egyáltalán túl? Azt hittem, hogy a nadragulyaméreg ellen az egyetlen megoldás, ha kihányom a belemet, de most nem emlékszem ilyesmire...

- Mondjuk azt, hogy korábban már összeakadtam Nadragulya barátoddal, és elég volt egyszer volt kibírnom a procedúrát, utána inkább készíttettem ellenszert – magyarázta a férfi.

- Miért mentettél meg? – érdeklődött Maya. – Nem vagyunk éppenséggel jóban...

- Holtan nem tudom a hasznodat venni – felelt Doe egyszerűen, karját széttárva.

- Ó, persze – horkant fel a lány. – Egyből gondoltam, hogy valami ilyesmiről van szó... Szóval, most az adósod vagyok, mihez akarod a hasznomat venni?

A férfi arcán mosoly terült szét.

******

- Kerülsz az utóbbi időben – állapította meg Noah.

Natasha kihúzta a kezét a fiú szorításából, és sóhajtva körülnézett.

- Nem arról van szó, hogy kerüllek, csak...

- Sok dolgod volt – biccentett Noah. – Amik valamiért mindig tartalmazták Hayden-t is...

- Jajj, szállj már le róla – csattant fel a lány. – Bármiről beszélgetünk, valahogy mindig Haydennél lyukadunk ki... Már kezdem azt hinni, hogy belé vagy szerelmes.

- Dehogyis! – méltatlankodott a fiú. – Csak nem tetszik, hogy mindig körülötted ólálkodik...

- Egy házban lakunk – emlékeztette Natasha. – Nem ólálkodik ő sehol.

- Aha – dünnyögte Noah, mintha nem hinne neki.

- Világosan megmondta, hogy nem akar semmit tőlem, oké? – kezdte elveszteni a türelmét a lány.