Rájöttem, hogy szeretlek /FÉLBEHAGYVA/

17. rész

A következő napok elég unalmasan teltek, Jázmin többször is itt aludt, és Alexa is sokat segített. Nem voltam szomorú. Csak dühös. Mérhetetlen düh volt bennem. Amikor a lányok szóba hozták Milánt, hallani sem akartam róla. Evelinnel sem beszéltem, de valahogy a fülébe jutott a szakításunk, így írt egy rövid üzenetet, hogy Milán mondta neki, hogy Kristóf ilyen, csak ő nem hitte el. Tehát Milán tudta! Tudta, és nem szólt! Köszi!

Ma épp Alexa van nálunk, így vele depizek.

- Na jó, ebből már elég, itt poshadsz öt napja, nutellát zabálsz és ki se mozdulsz. Az emberek írnak neked, de te meg se nézed, pedig attól, hogy két srác megcsalt, még nem lehet vége a világnak. Hagyjál már, még beleszeretni se volt időd Kristófba, így ez nem is számít. Menj ki, este ugorjunk el bulizni, fuss, vagy csinálj bármit, csak lépj túl, jöjjön vissza a régi Liza, a boldog, életvidám, minden hülyeségbe beleegyező lány! Jó?- rivallt rám hirtelen Alexa, ami először nagyon meglepett, de aztán be kellett látnom, hogy néhány dologban igaza van. A lábam már jobban van, ha nem is érti, hogy nem szomorú, hanem csalódott vagyok, akkor is igaza van, hogy ezt nem csinálhatom így tovább.

- Jó - sóhajtottam megadóan.

- Akkor? Este parti?- csillant fel a szeme.

- Mehetünk, de mi lenne, ha inkább csinálnánk nálad egy házibulit, a szüleid most úgysincsenek otthon.- vetettem fel az őrült ötletet.

- Juj okés, látom, visszatértél.- mosolyodott el.

Na igen, Alexa imád bulit szervezni, így teljes extázisban kezdtünk neki a szervezésnek. Kiposztoltuk az oldalainkra, hogy akinek van kedve jöjjön és megadtuk a címet, aztán bevásároltunk Levivel, aki nagykorúként segített a piákkal, kitakarítottuk és átrendeztük Alexáék házát, és végül 7 órára el is készültünk. 7:30-tól lehet jönni. Időben vagyunk. Atöltöztünk és gyorsan megcsináltuk a hajunkat és a sminkünket, majd már jött is az első vendég.

Fél óra alatt teli lett a ház, nagyjából mindenkivel beszéltem is egy kicsit, aztán leültem a kanapéra egy üveg sommersby-vel a kezemben.

○○○

- Szia Liza, nem akarok tolakodó lenni, csak nem írtál vissza az üzeneteimre, baj volt? Vagy csináltam valamit?- ült le a mellettem lévő szabad helyre Bence.

- Ó, hali, jaj nem, nem csináltál semmit, elfoglalt voltam a napokban.

- Ja, okés, amúgy nem láttad Milánt? Szomszédok vagytok, nem?- kérdezte, a név hallatán pedig görcsbe rándult a gyomrom. Szomszédok vagyunk, és? Attól nem kell, hogy bármit is tudjak róla.

- Milán? Nem láttam, lehet nem jött, miért kérdezed?

- Csak rég találkoztunk, gondoltam, hátha itt lesz.- vonta meg a vállát.

- Tényleg nem tudom, szerintem nézz körül, lehet összefuttok.- javasoltam.

- Rendben, köszi, majd még beszélünk!- köszönt el és felállt.

- Okés, szia!- intettem én is. Újat kortyoltam a sommersby-mből, amikor hirtelen Alexa pattant hozzám.

- Liza... Van egy kis gond... Beszélhetnénk 4 szemközt?- kérdezte, de költői kérdésnek szánhatta, ugyanis már fel is húzott és a fürdő felé ráncigált.

- Na, mi olyan fontos?- csuktam be magunk mögött az ajtót.

- Az van... Hogy itt van... Itt van Geri. Az a Geri.- mondta komolyan.

- Az a Geri? Na ne! Hogy kerül ide! Mit csinál most? Mondj már valamit!- sürgettem pánikolva a barátnőmet.

- Na igen. Itt jön a bajosabb rész. Gergő nem csak hogy itt van, de verekszik. És nem csak hogy verekszik... Milánnal verekednek hátul a kertben. De oda ne menj! Már szétszedték őket, Gerit meg elküldték a francba, lehet Milán is hazament, csak hogy tudjad.- mondta Alexa.

Lefagyva álltam, nem hittem el az egészet. Geri idejön, Milánnal összeverekednek, majd elmegy. Ez nem történhet meg velem.

Hirtelen kirontottam az ajtón, végig a nappalin, ki az ajtón és át a hátsó kertbe. A verekedésnek már valóban nyoma sem volt, a kint cigizők nyugodtan álldogáltak, ám ekkor odalépett hozzám valaki.

- Liza, lemaradtál a bunyóról, hol voltál?- kérdezte egy fiú, akit csak látásból ismertem, így váratlanul ért a közvetlensége.

- Öhm... Bent voltam, most tudtam meg, hogy itt volt Geri és Milán. Már elmentek?- kérdeztem esetlenül.

- Ja, azt a szőke gyereket elküldtük, Milán meg Bencével elment, ők szerintem csak bulit váltanak.

- Oh, köszi!- mondtam, már mentem volna, de megállított.

- Kérsz egy slukkot?- nyújtotta felém a cigisdobozát.

- Jaj, most nem, de köszi!- hadartam, aztán már le is léptem.