Rájöttem, hogy szeretlek /FÉLBEHAGYVA/

3. rész

Másnap, a telefonom csörgésére keltem, ami Evelin nevét írta ki.

- Mi van?- szóltam bele álmosan, és felültem az ágyamon.

- Úúú, felkeltettelek, sorry!- kezdte Evelin teljes extázisban.

- Igen, de nem baj, mondjad.- motyogtam a telefonba.

- Itt van Jázmin is, shoppingolunk, és vettünk új bikinit, elmehetünk hozzád napozni?- hadarta.

- Gyertek, de máskor én is akarok plázázni.- tettettem sértődést.

- Oksa, puszi, egy húsz perc, és ott vagyunk!- köszönt el, majd rám csapta a telefont. Hát ok.

Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elkészültem, majd meg is érkeztek a lányok.

Tartottak egy gyors haul-t a vásárolt ruhákból, és elkezdtünk a napozáshoz készülődni. Átvettük a bikiniket, nekem egy fekete van, Evelinnek piros, Jázminnak pedig türkiz, pánt nélküli. A teraszunkon van három napágy, amit előszeretettel használunk, úgyhogy szokásunkhoz híven most is rájuk feküdtünk, és elfoglaltuk magunkat. Evelin olvasott, én zenét hallgattam, Jázmin pedig csak úgy szenvedett.

Zörgésre lettem figyelmes, úgyhogy kikaptam a fülesem és a hang irányába fordultam. Na ne! Milán jött ki, majd komótosan ballagott vissza a házukba. Pár perc múlva újra megjelent, egy dekoratív külsejű lánnyal az oldalán, aki, mint valami kutya, követte mindenfelé. Végül odajöttek hozzánk.

- Köszöntöm a hölgyeket a lakosztályon, érezzék otthon magukat!- kezdte Milán a fárasztó beszédét.

- Szia, bocs, de előbb itt voltunk, és a tulajokkal is jobb a kapcsolatunk, mint nektek!- oltotta le egyből Evelin, mire elmosolyodtam. Ő az én barátnőm!

- De harapós ma valaki, ki is?- érdeklődött Milán elég bénán.

- Milán, Evelin, Evelin, Milán, Milán, Jázmin, Jázmin, Milán.- mutattam be egymásnak őket.

- Ő Luca! Vagyis Lilla! Bocsánat!- mondta Milán, és a mellette lévő lányra mutatott, aki intett egyet.

- Rendben, és meddig szeretnétek még itt lenni?- kérdeztem tőlük.

- Tekintettel arra, hogy itt lakom, ezért még elég sokáig, de ha az itt-et a teraszotokra értetted, akkor pont idáig.- fejezte be. Megfordult és visszamentek az ő részükre, ahol ebédelni kezdtek, miközben néha felénk hallattszott Lilla vihogása.

Mi tovább napoztunk, és kábé egy óra múlva bementünk, és mi is ettünk.

Ebéd után a lányok elmentek, úgyhogy kimentem a babzsákfotelembe és írogattam néhány ismerősömmel.

  Fél óra múlva lépteket hallottam, és mily' meglepő, de pont az idegesítő szomszédom tartott felém.

- Szia, beszélhetünk?- kédezte komolyan. Ez simán megkérdezte, hogy beszélhetünk-e? Vajon mit akar? A hangja most másabb volt, amit eléggé furcsálltam

- Mondjad!- dobtam le a telefont magam mellé, hogy rá tudjak figyelni.

- Szóval az van, hogy dobtam Leilát.

- Nem Lillát?- szakítottam félbe. Mondhatom jó barát lehet. Vagyishogy lehetett.

- Na igen őt, mert van az egyik barátnőd, az Evelin és azt hiszem, hogy tetszik...- motyogta kicsit bizonytalanul. Mi van? Ez belezúgott a barátnőmbe? Nee már, Evelint ismerve ő simán lenne ezzel a hülyével.

- Öhm, Milán, nekem is tetszik egy néhány ember, mégsem ugrok a
nyakukba.- próbáltam jelezni neki, hogy emiatt nem kellett volna szakítania a barátnőjével.

- De ő más! Meg kell hódítanom!- húzta ki magát, és a szívére tette a jobb kezét.- Most pedig elmegyek és veszek neki rózsát!- jelentette ki, de megtorpant.- Ugye nem allergiás a rózsára? Inkább tulipánt vegyek? Mondj már valamit!- hadarta kétségbeesetten, mire megcsörrent a telefonom.- Ki hív? Fel ne vedd! Vagy Evelin? Akkor hangosítsd ki!

- Szia Evelin!- vettem fel a telefont és ki is hangosítottam, Milán legnagyobb örömére.

- Hali, szeretnék valami fontosat mondani, ugye nincs senki a közeledben?- kérdezte.

- Pillanat- mondtam, és megszakítottam a kihangosítást, plusz a biztonság kedvéjért arrébb is sétáltam.- Na megvagyok, mi az?

- Szóval van a szomszédotok...

- Mi van vele?

- Az a helyzet, hogy azt hiszem..

- Mondd már!- sürgettem előre félve a folytatástól.

- Beleestem.- mondta ki gyorsan, majd lerakta a telefont. Na ne! Nem leszek kerítő, de nem fogom elmondani nekik, hogy  egymásba szerettek. Majd találkoznak egyszer csak...

Jó, segítek, de csakis Evelin miatt, mert pont nem érdekel, hogy miért nyavalyog Milán!