Rájöttem, hogy szeretlek /FÉLBEHAGYVA/

4. rész

Visszasétáltam a teraszunkhoz és újból leültem a kinti babzsákfotelre, majd mintha mi sem történt volna, elkezdtem nyomogatni a telefonomat és közben azon agyaltam, hogy mit mondjak Milánnak.

- Miért keresett?- kérdezte kimért hangon.

- Lányos ügy, nem rád tartozik.- feleltem szárazon.

- Neki is tetszik valaki? És nem én, ezért nem akarsz megbántani?- vonta fel fél szemöldökét gyanakvóan.

- Nem erről van szó, simán megbántalak.- válaszoltam mosolyra húzva a szám.

- Nem hiszek neked, de megkeresem a csávót és elbánok vele!

- Az kéne még- csúszott ki a számon a megjegyzés.

- Azt hiszed nem bírok el vele?- méregetett tovább, viszont már kezdtem unni, hogy ilyen nagy a felhajtás a csupán 1 perces telefonbeszélgetés után, ezért stílust váltottam.

- Nem kételkedek a képességeidben, viszont Evelin azt kérte, hogy ne mondjam el másoknak azt, amit mondott, ezért tartsuk tiszteletben a döntését és váltsunk témát. Jó?

- Oké, de mesélsz nekem róla, mármint hogy mit szeret csinálni, meg hová vigyem randizni?- kérdezte, végre nem nyafogva, hanem normálisan hangszínben beszélt. De azért... Elég ciki, hogy itt kérdezget tőlem. Na mindegy. Legalább tudom majd valamivel zsarolni. Hahahah!

- Jó, üljünk le!- javasoltam és átmentünk az ő teraszukra, mert nekik van egy kényelmesebb kanapéjuk.

- Na és, mit szeretnél tudni róla? Kocsis Evelin, barátok közt Evi, 16 éves...Kb ennyi.

- Mindent.- válaszolt egyszerűen.

- Konkrétabban?- faggattam.

- Van-e kisállata? Mikor van a szülinapja? Kedvenc szín? Satöbbi', satöbbi'- mondta.

- Komoly hódítás lesz- csúszott ki újból valami a számon, ami nem feltétlenül kellett volna. De komolyan, ha én fiú lennék, akkor szerintem csak egy telefonszámot kérnék el.

- Mit mondhatnék? Úriember vagyok!- jelentette ki széles mosollyal.- Jó, akkor hova hívjam randira és mit mondjak neki?- váltott kicsit szolidabb stílusra.- Vagy van pasija?- vonta fel a szemöldökét újból.

- Nem, egy barátja volt eddig, de őt dobta, mert nem működött köztük.- válaszoltam, mire Milán elégedetten bólintott.-Én a helyedben felhívnám és valami vicces szöveggel elhívnám, és valami nem tipikus randevúra vinném, mondjuk falat mászni, vagy ilyesmi. Nehezen nyílik meg, úgyhogy először semmikép se vacsizni hívd, mert izgulni fog nagyon.- vázoltam fel, hogy hogyan szedje fel az egyik legjobb barátnőmet. Kicsit sem abszurd, egyetértek.

- Tehát, felhívom, gondolom odaadod a számát, aztán mondok neki valamit, hogy hogyan szereztem meg az elérhetőségét, elhívom... elhívom kajakozni!

- Tudsz kajakozni?- állítottam meg.

- Igen, és ott pont jó, mert nem vagyunk egymással szemben és nincs kínos csend, meg ilyenek.- magyarázta. Ilyen kételyek a fiúkban is vannak randi előtt? Pedig mindig magabiztosnak és természetesnek tűnnek.- Aztán a végén jöhet már csók, vagy elhamarkodott?

- Öhm...nem tudom, viszont most mennem kell, megyünk buliba és készülődök.

-Evelin is ott lesz? Hívjam el ott?- csillant fel a szeme.

-Nem, Evi diszkóban nem pasizik.- állítottam le.

- Ja jó, akkor még megadod a számát?- kérdezte, én pedig gyorsan odaadtam a telómat, hogy keresse ki.

- Ki ez a srác?- fürkészte a háttérpképemet, amin Shawn Mendes-szel vagyok egy koncert után és szerkesztettem rá egy szívet, amitől úgy is tűnhet, hogy a pasim.

- Ja ő, csak egy ismerős!- legyintettem, remélve... Nem is tudom, mit. Csak szeretem szívatni az embereket.

- Ja, ez az a Shawn, ugye?- ismerte fel az énekest. Lebuktam, jó mindegy. Bólintottam és visszaadta a mobilom, mert elmentette a számot.

- Aha, írogatunk.- mondtam, ez egyébként lényegében igaz, én tényleg írtam már neki instán, csak hát...Még nem válaszolt. De csak még! A jó dolgokra várni kell!

Most az ő telefonja csörgött, ezért intettem és visszamentem a szobámba.