Isabell a baldachinos ágyában feküdt, és a telefonján cseverészett barátnőjével, Clara-val.
-akkor holnap tali - mondta Clara.
-oké, szia! - válaszolta Isabell.
Miután letették a telefont, Isabell elindult a konyha felé, hogy egyen valamit, mert úgy korgott a gyomra, mint egy farkas.
-anya! Csinálnál nekem egy szendvicset? -mormolta, miközben egy bögre teát szürcsölgetett.
-persze - válaszolta az anyja.
Másnap épphogy kilépett a házuk ajtaján, hallotta hogy valaki a nevét kiáltozza:
-Isabell! Isabell! Itt vagyok! - kiáltotta az idegen hang.
-Szia Alice! - válaszolta Isabell, miután megismerte régi barátnője hangját.
-de rég láttalak! Hogy vagy? - kérdezősködött Alice.
-Köszi jól. De sietnem kell a suliba.
-Oké nem tartalak fel. Szia!
-Szia! - intett neki Isabell.
Amikor haza ért, anyja az ajtóban állt, és őt várta.
-Szia kicsim, beszélnünk kell, jó hírem van! - mondta élénk hangon.
-miről? Apa hazajön hamarabb?-kérdezősködött Isabell.
-nem. Találtam egy új munkát, amivel több pénzt kereshetek mint a mostanival. -vágta rá az anyja.
-dehát nem kell több pénz, apa rengeteget keres! - mondta Isabell kissé meglepődve.
-de nem szeretném hogy csak apu dolgozzon meg a pénzért.
-és milyen az új munka? -kérdezte Isabell.
-na igen. Én inkább erről szerettem volna veled beszélni. De inkább menjünk be, ne fagyoskodjunk idekint.
Bementek, és leültek a konyhaasztalhoz.
-szóval. Ez a munka nem itt van Londonban.
-hanem?? - kérdezte Isabell egyre kétségbeesettebben.
-Lutonban, nem túl messze innen. És oda fogunk költözni.
- de én nem akarok elköltözni! Itt van az összes barátom! - kiabálta Isabell.
-ott is biztos jól fogod magad érezni, és szerzel új barátokat! Alice is ott lakik, emlékszel? - mondta az anyja.
-Igen... oké... ha ezt akarod anyu, akkor menjünk! Legalább újra láthatom
Alice-t.
