Isabell felkelt. Az éjjel nagyon különöset, de szépet álmodott. Egy fakó lovon vágtatott. Nem kedvelte a lovakat, mégis megjelent egy álmában. -milyen különös álmom volt... - mormolta magában. Gyorsan felöltözött, egy kék blúzba, és egy márkás farmerba. A reggeli áfonyalekváros szendvics volt, forrócsokival. -holnap indulunk Lutonba. - szólt hirtelen az anyja. - ma pakold össze a ruháid, és a fontosabb cuccaid. -oké anya... - mondta Isabell kicsit szomorkás hangon.
Szép napsütéses szeptemberi nap volt. Isabell még bement a városközpontba vásárolgatni, mielőtt elkezdett volna bepakolni. Vett 1 pólót, 2 pár zoknit, és egy kis édességet is, hogy másnap az úton tudjon valamit rágcsálni. Amikor hazaért, elővette lila, kék pöttyös bőröndjét, és belepakolta kedvenc ruháit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lila volt a kedvenc színe.
Amikor végzett a ruhákkal, elővett a szekrény mélyéről egy kisebb táskát, amibe könyveket, kártyajátékot, ceruzákat, rajzlapot, és a laptopját pakolta. Kiment a konyhába, ahol anyukájával megbeszélték a részleteket. -a házunk közelében lesz egy lovarda - mondta hirtelen az anyja. -lovak... csak nagy böhöm állatok. Nem értem, valaki hogy lehet beléjük zúgva. Majd egyszer megnézem őket, de csak azért mert ritkán látok ilyen állatot. - mondta Isabell.
Elérkezett a költözés napja, már Isabell apukája is otthon volt. Csepergett az eső, és hideg szél fújt. Isabell már a kocsiban ült. Azon töprengett, vajon talál-e új barátokat, vagy csak Alice lesz ott neki.
-ne készülődj már ennyi ideig drágám! - kiáltott Isabell apja, az anyjának. -megyek már! - válaszolt vissza az anya.
Az apja neve Dave Camphill volt, anyja pedig Maggie Camphill.
-megérkeztünk! - nézett hátra Maggie, de Isabell elaludt. -nemcsoda hogy elszunyókált. 1 órás volt az út, és elég korán indultunk. - mondta Dave. Dave kivette a kocsiból Isabellt, és bevitte a házba. Szerencsére előző nap előkészítette a házat, szóval volt Isabell szobájában ágy. -hadd aludjon. - suttogta Maggie.
Ebéd idő volt. Isabell még mindig aludt. Szombat volt, ezért nem kellett iskolába mennie. -ideje felkelteni - gondolta Maggie. -kicsim! Ébredj! - suttogta. Isabell hatalmasat ásított, majd felült az ágyán. Körbenézett az idegen szobában. - hány óra van? - kérdezte rekettes hangon. -11:50 - válaszolta Maggie. -eddig aludtam? -igen. Mindjárt ebéd, majd gyere. -dehát nem tudom hol van a konyha! - nevetett Isabell. -gyere megmutatom! -mosolygott vissza rá az anyja.
Miután megették az ebédet, Isabell elvonult a szobájába tanulni. Mivel már 8.-os volt, így sokat kellett tanulnia. -januárba felvételi - gondolta magában.
A ház, ahova költöztek, hatalmas volt, bár nem nagyobb, mint az előző. 5 szoba volt benne, meg egy nappali. A kerjében állt egy fészer szerű építmény. Isabell elhatározta hogy megnézi a kis fészert... Amikor benyitott, az ajtó kishíján leszakadt a helyéről. Bent volt egy box, benne elrohadt szénával. Isabell inkább kiment, mert nagyon büdös volt odabenn. De amikor már majdnem a házhoz ért, egy hatalmas csattanást hallott a fészer felől...
