Kleo szemszöge:
Szóval ott tartottam hogy segiteni akart. Igen ezzel semmi baj nem lett volna ha éppen nem egy erdőben lettünk volna. Az erdőben veszélyes este lenni mert arrafele amerre mi voltunk sok volt a részeges,hajléktalan,vagy a pedofil...
De ahozz képest elég nagy emeletes házunk volt és megvoltunk elégedve. Mindegy.
Su-Jin kiabálni kezdett az erdőben segitségére
~Visszaemlékezés~
Kiabált mint az állat-Su-Jin kérlek erdőben vagyunk és nem akarok semmilyen pedofil emberrel találkozni,kérlek maradj csendben segits felállni és menjünk haza-kérleltem de mind hiába
-Kleo fogd be,hátha jön valaki aki NORMALIS és segit-mondta reménytől csillogó szemeibe néztem es tudtam hogy ezen hiába veszekszem felesleges-SEGITSÉÉÉG,KÉREM VALAKI SEGITSEN-kiabált tovább.
Túl naiv és gyermekies-gondoltam magmaban. Már épp megszólalni akartam mikor egy ág reccsenés hallatszodót. Megijedtem,féltem és ezzel nem csak én voltam egyedül. Nagyon nehez de sikerült felállnom és Su-Jinhez mentem megfogtama a vállát és futni kezdtünk,de mind hiába. Gyorsabb és erősebb volt mint mi,vagyis én azt gondoltam egyedül van,de csak hátra kellett néznem és rájöttem hogy többen voltak. 3-4en lehettek
féltem nagyon és éreztem ahogy testem megremeg.Elestem. Ez hozta mind kettőnk vesztét. Igen enyemet is.
Su-Jin nem tud róla de én is sorra kerültem
Éreztem ahogy Su-Jin is velem együtt esik. En hibám volt minden.
Su-Jint lefogtak ketten és engem is,akartam segiteni de 2 engem is lefogott és csúnyán ütni kezdtek.
Abbahagyták és láttam Su-Jin. 17 évesek voltunk.
Néztem Su-Jint. Ahogy 2 férfi épp vagy üti vagy vetkőzteti. Ahogy láttam 2 velünk egy idősek lehettek 2 pedig idősebbek de nem sokkal. Hangjuk örökké fejembe marad.
Mindegy. Néztem Su-Jint.
Már levetkőztették,bárhogy ellenkezett túl erősek voltak
Hallottam amit mondtak neki:
-"Most amit kapni fogsz azt soha nem fogod elfelejteni ezt megigérem neked,,-ezeket mondogatta Su-Jinnak miközbe gombolta kifele nadrágját.
-"Ké..ké..kérem engedjen el nem ártottam semmit kérlek engedjetek el,,-Hangosan felsírt. Én se bírtam segiteni akartam. Akárhogy probáltam szabadulni lefogtak. Éppen próbáltam kihúzni a kezem de hallottam egy hangos csapodás és egy fájdalmas nyögést. Tudtam. Tudtam hogy miez a hang és felsírtam. Mert en vagyok a hibás mindenért ha én nem ajánlom fel hogy jöjjünk sétálni akkor most otthon ihatnánk a forrocsokinkat és nem lenne ez.
Mire végére értem a gondolataim meneteiből láttam ahogy a férfi Su-Jinbe élvezz és kajánul mosolyog. Su-Jin szemébe,undort és félelmet mellette szomoruságot fedeztem fel. Megértem. Rámnézett és megkönnyebülést is láttam. Mikor viszont hozzam ért a férfi vagy inkabb mondanám fiúnak Su-Jin elvesztette eszméletét. Elájult.
-"Kérem hadd segitsek rajta,banthatnak elis vihetnek de őt hagyják,,-könyörögtem es bármilyen alkut tettem fel nem fogadták el ekkor eszembe jutot egy undorito dolog-,,És milesz ha gyereke lesz tőled,hmm? Gondolkozni nem volt idő?"kérdeztem egyre idegesebben mert szerintem jogos volt a kérdés
Ekkor egy fiú leguggolt mellem es ezt súgta a fülembe
-,,Remélem tudod hogy egy suliba járunk,sőt mi ketten-ekkor rámutatot a mellett kb 2 méterrel arrébb álló fiúra-majdnem egy osztályba is,mert egy évfolyamon vagyunk. Szóval szerintem fogd be aszád és türd azt amit most fogsz kapni"
Időm se volt felfogni mit mond. Lehúzta nadrágom,sajátját is és belémnyomta magát. Fájt. De még hangot se adtam neki a fájdalmat inkabb könnyekben adtam ki mint hogy szavakban vagy hangokban. Hallani se akarom azt ahogy a fülembe mondja hogy szép a hangod fújjj. Undorito emberek és még csak nem is szégynelik magukat. Fertelmes emberek utolsó senkiházik. Már nem gondolkoztam vartam a végéig és amit vártam nem sokkal később be is teljesedett. Fiúk elkezdtek öltözni. De még azért egy utolsó mondatot sugott a fülembe
-,,Soha ne felejtsd el. Mindig megkereslek és tudd enyém vagy,hidd el akárhány év múlva is de az enyem leszel. Puszi édesem,,-hányni tudtam volna
~Visszaemlékzesés vége~
Igen azóta a nap óta mindig megkeress akárhova menekülök keress,Su-Jin nem tud róla és nem is akarom neki mondani mert ő mondaná a fiúknak és ezáltal pedig Kookhoz is eljutna de ezt nem akarom mert én azt hiszem beleszerettem.
Végre hazaértünk. Su-Jin feszült volt
-Su-Jin kérlek gyere velem beszélnünk kell....5 év hosszú idő és végre érzem hogy ezt elkell mondanom neked....
Csak kérlek ne akadjon ki...
