Gondolatok [VÉGE]

Akaratosság

Igazából nem tudom hol rontottam el.
Lehet, hogy nem csak én voltam a probléma oka.
Sőt... Szinte biztos. Hosszú út volt az, ami ide vezetett, de szerintem egész egyszerű volt. Egyikűnk akaratosabb volt mint a másik.

Mikor összejöttem Dórival, még csak nemis sejtettem mit zúdítok magamra, rá és a családomra.
Az önsajnáltatás fájó dolog tud lenni, minden félnek.
2017 áprilisában meg akartam halni. De ez nem csak az akarat, ami álltalában a tinidepresszióval jár.
Tettem is érte.
Egyszer úgy belevágtam a kezembe, hogy eltaláltam az ütőeremet.
A sokkos állapotban csak a vért láttam ami spriccelt össze-vissza és hogy kezdek szédülni.

A következő alkalom az volt, mikor gyógyszerre ittam... Ennek kórház lett a vége.
4 nap szenvedés olyanok között akik olyanok voltak mint én.
Rosszak.
És tudom, hogy ezzel a tettel csak magamat sajnáltattam és veszélyeztettem a környezetem.

Átvertem az ott dolgozókat és magamat is azzal, hogy minden rendben és okés.. nem volt az.
Találkoztam Dórival utána.

-Hogy vagy? Aggódtam érted. Nem beszélhettünk veled.
-Tudom. Bocsánat.
-Miért csináltad ezt? Miért akartál mindent és mindenkit eldobni magadtól?
-Úgy érzem zuhanok lefelé és nincs megállás *nem is volt*
-De segíthettem volna.
-Nem! Senki nem érti ezt meg.

Igazából bárki megérthette volna.
Semmi extra nem volt azon kívül, hogy apám megint zaklatni kezdett, megint átvert, a szüleimmel nem voltam jóban és még magamat sem tudom elfogadni.

-Nemtudom mit mondhatnék. Mondtam neki könnyes szemmel.
Csak megölelt és a mellkasára tette a fejem.
Ez hiányzik a legjobban.
Hogy valaki önfelett megnyugtasson.

De ez csak mindd átmeneti volt. Semmisem fejeződött be és minden ment úgy. Vagdostam magam, bántottam magam és kíméletlenül szartam mindenre.

Ha valami még bánt az az, hogy ezt nem mondtam el soha senkinek. Jó lenne beszélni valakivel aki előtt nem szégyenlem magam. Ezek miatt. A legjobb barátomnak is hazudok ez ügyben. És nem értem miért. Ilyen vagyok.

Másnap. Messenger beszélgetés....

-Szia
-Hellohello!
-Jobban vagy?
-Igen persze!(kurvára nem voltam)
-Nem futunk össze? Kicsit unatkozom egyedül
-Ó csak erre kellek, hogy ne unatkozz?
-Hülye! Tudod hogy viccelek.
-Tudom. Ma nem érek rá, kell segítsek anyámnak.
-Okés akkor kimegyek Petivel.

Megint Peti. A magas szőkehajú srác. Regtenetesen gyűlöltem minden miatt. Féltékeny voltam.
Ráírtam.
-Ha csak egy pillanatra is szebben nézel rá, mint szoktál, megverlek. Ha olyat teszel, letöröm a kezed.

Rá 2 napra találkoztunk. Éreztem, hogy kicsit máshogy csókol, de nem érdekelt. Első barátja vagyok. Nem csinálhat mindent mindig ugyanúgy.

Ezt akkor éreztem megint, mikor már tudtam, hogy megcsal.
Utólag belegondolva
Sokszor megtörtént még ez.
Szeretném tudni hogy mi nem elég jó bennem.