7.↣yoonmin ✓

19th June 2020

"Emlékszem, amikor végre mindent sikerült kipakolnunk, és végre teljesen belaktuk a házat." Mosolyodott el szomorúan a menta hajú.

Szerette ezt a képet. Nem bírt hatalmas jelentőséggel, nem egy évfordulós randijukról beszélt, hanem egy egyszerű, szerda estéről, amikor ő és JiMin egy - egy dobozos ramen kíséretében dőltek ki a kanapén.

"Elaludtál rajtam. Igaz, én is fáradt voltam, de ahogy ott feküdtél a mellkasomon, és az apró kis kezeiddel a pólómat szorongattad, miközben a lábaiddal is átkaroltál...nem bírtam betelni azzal, hogy nézlek. Egész éjjel nem aludtam. Téged figyeltelek."

S hirtelen egy pillanatra újra ott volt. Fél évvel ezelőtt, a kopott kis fekvőn, JiMin-nel a karjaiban. A szeme előtt megjelent szerelmének elnyílt ajkai, csukott szemei, s néha - néha megrebbenő szempillái. Szinte újra érezte a másik kifújt levegőjét magán.

Nem tudott nem sírni.

Hiszen legbelül tudta, hogy elveszítette Őt.

Aznap éjjel is könnyek között aludt el, de legalább abban a pár órácskában ott lehetett JiMin mellett.