"A kedvenc emlékem veled az, amikor ott aludtunk a szüleimnél. Tudom, hogy nem szeretted őket, hiába mondtad az ellenkezőjét. Sértő megjegyzéseket tettek rád, én pedig...nem védtelek meg, mert féltem tőlük. De te...könnyedén figyelmenkívül hagytál mindent, és nem haragudtál rám."
A menta hajú megdörzsölte arcát.
"Nem tudtam aludni, mert bűntudatom volt. Egész éjjel néztelek, és gondolkoztam. A jövőnkön. Elvégre, minden rendben volt. A munka elviselhető, a barátok nem lógtak rajtunk, mi pedig szerettük egymást...annyira hülyeség volt azt hinni, hogy semmi gond nem lesz." Szipogott.
"Olyan gyönyörű voltál! Mint egy hatalmas baba. Az én babám. Egész este ölelgettél, én pedig simogattalak, és...csak boldog voltam, mert ott voltál velem. Éreztem, ahogy dobog a szíved, és libabőrös lehettem, amikor a nyakamba fújtad a levegőt...tudom, hogy néha direkt csináltad ezt, mert élvezted a reakciómat, de sohasem haragudtam. Rád nem tudnék."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
