Több mint mostoha tesó? (Befejezett??)

✨A vihar✨

Három nappal később vagy is péntek este Mátéval ki vittük anyuékat a reptérre. Elbúcsuztunk tőlük és a nagy tömegnek plussz a rengeteg ellenőrzési pontnak köszönhetően pillanatok alatt eltűntek a szemünk elől. Fáradtan megdörzsöltem a szemem és a kocsi felé vettem az irányt Mátéval a nyomomban.
  -Figyel, én most kiteszlek téged otthon aztán megyek bulizni egyet a haverokkal. - közölte mire felkaptam a fejem.
  -Mi? Dehogy mész!
  -Miért?
  - Mondjuk mert már tizenegy óra van?
  -Na és az after partyra oda érek. Úgyis az a legdurvább. - mosolygott gonoszul - Már minden csaj hulla részeg. Könnyű prédák lesznek.
A szememet forgatva beültem az anyósülésre és bevágtam magam mögött az ajtót.
  -Mi van csak nem féltékeny vagy? - vigyorgott.
  -Mégis kire? Egy bulin szerzett ribancra akit megfektetsz aztán eldobod mint a szemetet? Ugyan már! Ne légy nevetséges! - forgattam a szemem ismét.
Máté felnevetett mint aki nem hisz nekem.
A további út csöndben telt. A házunk előtt leparkolt és várta, hogy kiszáljak.
  -Nem gondoltad meg magad? - próbálkoztam utoljára.
Vigyorogva megrázta a fejét.
  -Akkor legalább inni ne igyál sokat! - kérleltem.
  -Ugyan már... Anélkül nem buli a buli. - nevetett a próbálkozásaimon.
  -Rohadj meg Máté! - kiáltottam ráhagyva - De úgy igazán!

Az ágyamban feküdtem nagyjából hajnali kettő lehetett de még végig szerettem volna nézni a filmet. Már a vége felé tartottam amikor hallottam, hogy lent bevágódott az ajtó. Hangos csörömpölést hallottam ezért lekullogtam a lépcsőn. Már csak egy rövid nadrág és egy bő póló volt rajtam ami pizsamaként szolgált.
Amikor leértem láttam, hogy Máté verte le a kulcsokat a helyéről amikor a sajátját fel akarta tenni.
  -Mennyit ittál? - sóhajtottam.
  -Az egész a te hibád! - hagyta figyelmen kívül a kérdésem és rám motatott. Alig bírtam ki venni mit is mond.
  -Mi van?
  -Ezer lányt vittem fel a szobába de egyikkel sem jutottam semeddig! - a hangja meg meg bicsaklott és bár nem volt hozzám túl közel még így is éreztem a tömény alkohol szagot ami belőle áradt.
  -Lina! Én... - nem hagytam, hogy befejezze.
  -Te részeg vagy! Ne mondj olyat amit holnap megbánsz! - a hangom remegett.
  -A részeg emberek őszinték - felelte  és megindult felém. Addig hátráltam ameddig csak tudtam de aztán falnak ütköztem. - Rohadtul szeretlek! - vágta hozzám. Gyengéden kéz keze közé vette az arcomat és a fejét az enyémet közelítette.
Elfordítottam a fejem így a nyakamba csókolt.
  -Ne, Máté! - tettem a mellkasára a kezem de nem löktem el magamtól. A szemembe nézett és megcsókolt. Egész testemben megremegtem de hiába próbáltam ellenállni nem ment és vissza csókoltam. Csak akkor váltunk el amikor már muszáj volt levegőt vennünk. Homlokát az enyémnek támasztotta. Már egyáltalán nem tűnt részegnek. És ez nagyon meg ilyesztett. Mármint, hogy még részegen is érdeklem. Eltoltam magamtól és idegesen a hajamba túrtam.
  -Máté mi testvérek vagyunk!
  -Nem, féltestvérek, semmi közünk nincs egymáshoz vérvonalon! - tiltakozott és a csuklómat elkapva vissza rántott és vadul megcsókolt.
  -Ezt akkor sem tehetjük! - lihegtem de mégis vissza csókoltam.
Újra és újra...