Több mint mostoha tesó? (Befejezett??)

✨Na ne!✨

Nagyjából egy hét telt el azóta, hogy Máté az osztályunk tagja. És semmi nem változott. A lányok csorgatják a nyálukat a fiúk pedig haverkodnak vele. Engem pedig igazából teljesen hidegen hagy.
  -Na persze! - forgatta a szemét Eni az ebédszünetben amikor ezt elmondtam neki - még, hogy hidegen hagy.
  -Komolyan! - kaptam be egy újjabb paradicsomot. Eni éppen szóra nyitotta volna a száját amikor is Lakatos tanárúr az angoltanárom állt meg az asztalunk mellett Máté társaságában.
  -Beszélhetnék veled Lina? - kérdezte, bár kétlem, hogy elfogadott volna nemleges választ.
Felálltam az asztaltól és sóvárogva néztem vissza a görögsalátámra amit idő hiányában már biztos, hogy nem fogok tudni megenni.
  -Szóval, Lina. Mint az a félévi jegyeden is látszik az angol a gyengéd. - szembesített az egyértelművel.
  -Igen, tudom - tűrtem a fülem mögé derékig érő hajam - ezzel kapcsolatban már szerettem is volna beszélni önnel.
  -Nos, nekem volna egy ajánlatom. Tekintve, hogy a legtöbb osztálytársam előre hozott angol nyelvvizsgát tesz le egy hónap múlva te pedig sehol sem tartassz. Már 11. es vagy Lina! - közölte rezzenéstelen arccal.
   -Köszönöm - húztam gúnyos mosolyra a számat. Máté próbált komoly képet vágni de láttam ahogyan a száját papír vékonyra összeszórította nehogy kitörjön belőle a röhögés.
  -Tehát. Máté egyhéten háromszor korrepetál angolból. - jelentette be.
  - Köszönöm de nem szük...
  -Ez nem felajánlás volt. - szólt rám ellent mondást nem tűrő hangon aztán otthagyott engem. Vagyis minket ugyanis Máté még mindig ott állt és engem nézett.
  -Mi van? - vakkantottam ingerülten.
  -Jól nézel ki ha ideges vagy - gyúnyolódott.
  -Arggg - túrtam bele a hajamba fel mordulva és vissza sétáltam Eni felé.
  -Holnap nálad találkozunk! - kiáltott utánam.
  -Azt sem tudod hol lakom. - fordultam meg hátra felé sétálva.
  -Lehet meglepődsz! - vigyorodott el majd megfordulva elment.