Több mint mostoha tesó? (Befejezett??)

✨Mit tegyek?✨

Nem, nem feküdtünk le egymással tegnap. Viszont reggel még is Máté ágyában keltem. Izmos karját a derekamon pihentette és védelmezőn magához húzott.
  -Jó reggelt! - suttogta a fülembe amitől végig futott rajtam a libabőr. Bele puszilt a nyakamba és még szorosabban ölelt át.
  -Nem csinálhatjuk ezt! - nyögtem erőtlenül.
  -Fel kell újítanunk a garázst! - mondta figyelmen kívűl hagyva az aggodalmam.
Felkelt és engem is magával húzott.
Kelletlenül fel keltem ő pedig gyengéden megcsókolt. Az agyam tiltakozott. Viszont a karom önnálló életre kelt. Átkaroltam a nyakát és lábujjhegyre álva vissza csókoltam.
  -Na jó! - toltam el magamtól Mátét mikor észrevettem mit is csinálok - Ezt sürgősen abba kell hagynunk!
  -Szerintem nem! - suttogta a számba.
Elléptem tőle és a fejemet fogva lementem, hogy készítsek egy bögre kávét.

Fél óra múlva már farmer overálban és alatta egy fekete hosszú ujjú polóban laza kontyal a fejbúbomon, álltam a garázs előtt és a rumlit bámultam.
  -Még is mikor volt ez a garázs utoljára kipucolva? - kérdeztem.
  -Hát szerintem Krisztus előtt hatmillióban meg esett egy kis tisztogatás. - válaszolt Máté fintorogva.
  -Hogy lehet ilyen koszos ez a garázs ha csak nem rég költöztették haza?
  -Már régebben laktunk itt csak amikor apámék elváltak ki kellett mennem apámmal mert neki csak ott volt háza. Ő amerikai állampolgár - magyarázta Máté.
Beléptem a hatalmas két autós garázsba ami tele volt régi holmikkal és olyan unorító bogarakkal amiket még nem látott a világ. Hát hajrá...
Előszőr mindent kipakolunk. Aztán kiseperünk. És végül újra festjük.
Ez nagyon jól és gyorsan hangzik... Tuti hamar készen leszünk... Vagy nem.
Neki estünk a szortírozásnak.
  -Egy indián maszk? - mutattam fel a tárgyat.
  -Tedd a kidobandó kupacba. Amióta az eszemet tudom itt rohad bent szerintem apám azt sem tudja, hogy létezik. - legyintett az említett kupac felé ami kezdett hatalmasra nőni. Rádobtam a halom tetejére és felmutattam egy asztallábat.
  -Kell?
  -Kidobni!
És így fojtattuk.
Már vagy három órája pakoltunk amikor úgy döntöttem rendeltünk kaját és pihenünk.
  -Lina! - harapott bele a pizzájába Máté - Miért ellenkezel?
  -Máté, a szüleink össze fognak házasodni! Érted? Annyi film és könyv szól már erről. A vége mindig ugyan az a szülők kiakadtak a gyerekek szétmennek.
  -Miért akadnának ki? Ugyan úgy ismerkedtünk meg mint ők!
  -Kérlek egyszerűen fogadd el!
  -De te nem szeretnéd, hogy elfogadjam! Azt akarod, hogy együtt legyünk! - felelte magabiztosan.
  -Maté, mindegy mit akarok de ezt meg kell tennem anyuért! Nem tehetem ez vele!
  -És ha nem tudják meg? - vetette fel.
  -Előbb utóbb megfogják! A hazugság nem megoldás. - ráztam a fejem - Én már elengedtem tedd te is ezt!
  -Ó, igen? - húzódott közelebb hozzám a kanapén. Arrébb csúsztak de egy idő után már nem volt tovább. Máté gyengéden végigsimította az arcom én pedig szorosan összeszorítottam a szám, hogy kibírjam reagálás nélkül. Magához húzott és már majdnem össze ért a szánk. Lehunytam a szemem... Ő viszont nem csókolt meg. A szája súrolta az enyémet de nem csinált semmit.
  -Tudom, hogy szeretnéd! - morogta - De ha megcsókolsz azzal bele mész, hogy titkolózzunk.
Dühösen felnyögtem. A száját végig húzta a nyakamon amitől végig futott a hátamon a libabőr. Aztán a fejét ismét az enyémel szembe hozta és kérdőn nézett rám. Tudtam, hogy most rajtam áll vagy bukik minden. Megígértem magamnak, hogy nem teszem ezt de ugyan akkor nagyon-nagyon akartam azt ami kettőnk közt van. Magamban lekevertem magamnak egy hatalmas pofont de aztán még is megcsókoltam. Máté elmosolyodott és vadul vissza csókolt. Beletúrtam a hajába és közben átkoztam magam ezért az egészért.

✨
Na halika!
Itt is van az új rész.
Remélem tetszett, hamarosan jön a kövi rész.
Addig is legyenek szupi szuper napjaitok!
Puszi!
✨