Beléptem a házba és rögtön lefagytam ami miatt Máté belémrohant.
-Hé - szólt rám Máté - Mi az?
-Férfi parfüm illat van és egy negyvenakárhányas bakancs van az előszobában. Jó ég! Itt van anyu vőlegénye. - suttogtam hisztérikusan.
-És?
-Mi az, hogy: És? Muszáj jó benyomást keltenem. Hogy nézek ki? - kérdeztem.
-Mi az, hogy... Izé... - dadogott össze vissza majd megrázta a fejét - Csodásan. - felelte őszintén. De most nem volt időm ezzel törődni. Lesimítottam a hajam és Máté kíséretében besétáltam a nappaliba.
Amint beléptem egyszerre több dolog is történt. Anyu vigyorogva felállt, hogy bemutassa a vőlegényét viszont Máté megelőzte.
-Apa?
-Ő az apád? - kérdeztem hisztérikusan.
-Ő a fiad? - kérdezte anyu szintén hisztérikusan.
-Igen, helló - intett esetlenül.
-Óóó, nem, nem, nem, nem, nem! - ráztam a fejem idegesen - Nem! - kiáltottam mert nem jött ki más szó a számon. A szobámba felrohanva becsaptam az ajtót magam mögött.
,,Miért? Neee! Ez nem történhet meg velem. Máté... Ő lesz az én... Az én... A rohadt életbe is! Ő lesz a mostohatesóm. Ez nem lehet igaz! Mert... A francba... Nekem tetszik a saját mostohatesóm?,,
-Bejöhetek? - kopogott az ajtón Máté. A mostoha tesóm...
-Nem - feleltem.
-Vagy beengedsz vagy bezöröm az ajtót. - felelte viccelődve. De rohadtul nem voltam vicces kedvemben...
Kinyitottam az ajtót Máté pedig azonnal belépett és becsukta maga mögött.
-Mi az? - kérdeztem erőtlenül.
-Hé! Ennyire nem vagyok gáz tesónak! - védte magát.
-De, igen mert én rohadtul... - basszus majdnem kimondtam - rohadtul... Utállak most. - fejeztem be.
-Aha, igen persze - felelte kételkedve.
-Nem hiszed el, hogy lehet téged utálni mi?
-Hát nem nagyon - vetette be a csábító pillantasát. Nehéz volt ugyan de fapofával tűrtem.Miután lenyugodtam lementünk és végighalgattuk anyuék terveit. Három hónap múlva esküvő jövő hétig pedig teljesen átcuccolunk Mátéékhoz. Mivel a mi házunk nem elég nagy négy embernek. Miután Mátéék elmentek anyu aggódva nézett rám.
-Minden oké? - kérdezte.
-Boldog vagy? - kérdeztem vissza. Nem válaszolt azonnal. Elgondolkodott majd mosolyogva válaszolt.
-Igen, nagyon is!
-Akkor minden rendben! - válaszoltam az előbbi kérdésére.
Odalépett hozzám szorosan megölet. Én is megöleltem majd a válla felett szomorú mosollyal néztem a csukott ajtónkra. Nos... Azt hiszem ennyi. Máténak és nekem... Vagyis nekünk... Hivatalosan is befellegzett. Nem lehetünk együtt. Így már nem...
Felmentem a fürdőbe gyorsan letusoltam pizsamába öltöztem és egy százas zsepit megfogta bedőltem az ágyba. És eddig bírtam kitört belőlem a zokogás. Skypeon felhívtam Enit és levegőért kapkodva elmeséltem neki a történteket. Azt hiszem egy ilyen barát nélkül mint ő már nem léteznék. Hisz tudjátok, hogy van ez.
Boys are whatever, friends are forever...
ESTÁS LEYENDO
Több mint mostoha tesó? (Befejezett??)
Romance✨✨✨ -Nem tehetjük ezt hát nem érted! - suttogtam idegesen. -Miért? - rázta a fejét szintén idegesen - nem csak a szüleiknek jár a boldogság! Felelte majd szenvedélyesen megcsókolt. És akkor hirtelen kinyílt az ajtó... __________________💗_______...