Több mint mostoha tesó? (Befejezett??)

✨Vihar előtti csönd✨

Már legalább két hete, hogy anyuval Gyuriéknál lakunk és én és Máté túl jól megvagyunk. Mármint még nem nyírtuk ki a másikat de nem is tettünk semmi olyat amire egy filmben esetleg ki tennék a 18-as karikát. És ez túl gyanús volt.
Egyszer például véletlenül leöntöttem kávéval amikor éppen egy buliba készült és közölte, hogy semmi gond előfordul.
Pár nappal késöbb pedig az én fogkefémet használta mert azt hitte az övé és én csak mosolyogva megnyugtattam, hogy majd veszek újat. Tényleg úgy élünk egy házban mintha valódi testvérek lennénk. De ez túl furcsa volt. Nem ránk vallott.
Úgy éreztem a kapcsolatunk olyan mint egy lufi a tüske bokorban. Azt vártam mikor robban. De nem pukkadt ki. És ez félelmetes volt.

Reggel éppen a kávémat iszogattam amikor Máté álmosan le battyogott a lépcsőn.
  -Jó reggelt! - köszöntem.
  -Neked is! - mosolygott rám.
Láttatok már ennél unalmasabb, általánosabb köszönést? Mert én nem.
Csöndben leült mellém és így kortyolgattuk a kávénkat Mátéék konyhaszigeténél.
  -Jó reggelt! - ült le mellénk Gyuri is. Hát ez egyre jobb és jobb lesz...
   -Szép reggelt nektek - ült le mellém anyu. Hát én bekattanok már ő is kezdi. - ha már így össze gyűltünk szerintem el mondhatnánk nekik Gyuri.
  -Mit is? - Hahh végre valami.
  -Rendben - bólintott Gyuri - Vikivel - igen, ő az anyám - pár nap múlva elutazunk nászútra Amerikába. - jelentette ki.
A kávémat kiköpve köhögtem.
  -Mi? Már össze házasodtatok?
  -Nem, dehogy! - nyugtatott anyu - csak mostanra kaptunk szállást. Csak egy hétről lenne szó.
Elmondták a pontos dolgokat aztán anyu kiment a konyhából, hogy behozzon néhány utazási könyvet.
   -Szóval - vette elő bizalmas hangját Gyuri - arra gondoltam, hogy felújítom a garázst mert Vikit már nagyon zavarta a kosz. Csak szortírozok, és ki festek. Már meg is vettem mindent de így, hogy elmegyünk nem lesz időm megcsinálni. Úgyhogy amíg távol vagyunk meg tennétek ezt nekem?
  -Persze! - vágta rá Máté - legalább lesz mit csinálni.
  -Jaj nagyon köszi! A kocsit amúgy itt hagyom neketek. Ha kell valami el tudtok menni. Mehettek akár suliba is kocsival. - hálásan elmosolyodott de aztán anyu belépett és gyorsan úgy tett mind ha teljesen másról beszélnénk. - És így ismertem meg Vikit!
Anyu arca csak úgy sugárzott a boldogságtól. És itt döntöttem el, hogy jó leszek. Hogy nem fogom állandóan bevágni a durcát ha arra terelődik a téma, hogy család vagyunk. Mert anyuért aki 16 éves korában kihordott és minden ellentmondó ember ellenére megtartott megéri.