More Than Friends [ VKOOK - V Pov ]

1.rész

Sziasztok! ❤️
Ez az első könyvem, amit hanbyul1004 -al fogunk írni. Remélem tetszeni fog nektek. Várom a véleményeiteket! 😇

A taxiban ülve idegesen tördeltem ujjaimat, gondolataim csak is egy ember körül forogtak, és az az ember nemsokára megérkezik a reptérre. Már egészen kicsi korunk óta nem láttam, mikor is kiköltözött az apukájával Amerikába.

-Megérkeztünk Uram! –ragadott ki gondolatmenetemből a taxisofőr.

-Köszönöm. –kifizettem a taxit és már rohantam is a váróterembe, mivel egy kisebb késésben voltam.

Nem igazán tudom Jungkook, hogy is nézhet ki, ezért egy kicsit be is pánikoltam. Mi lesz, ha nem találom meg? Vajon ő megismer még? –tanakodtam.

Ahogy az emberek között sétálgattam megláttam egy képet magamról.

-Az ott én vagyok? –kérdeztem hirtelen, ami láthatóan meglepte az előttem álló fiút. Ijedten zárta le a telefonját, és fordult felém teljesen. –Rég találkoztunk Kookie.

-Tae...Taehyung? –mért végig egy hatalmas nyelés kíséretében. Szinte semmit sem változott, arca ugyan olyan mint, amilyenre emlékeztem, és a nyuszi fogai is megmaradtak.

-Már rég nem találkoztunk. Örülök, hogy újra itt vagy. –öleltem szorosan magamhoz.

-Annak én is örülök. –viszonozta ölelésemet.

-Induljunk! Anya és Yeontan már várnak.

-Yeontan? –nézett rám meglepetten

-Igen, imádni fogod! – mosolyogtam rá majd az út felé fordultam, hogy stoppoljak egy taxit. Miután beszálltunk bediktáltam a címet, és elindultunk.

~~~

-Köszönjük! –fizettem ki a férfit, majd segítettem kiszedni Kook cuccait a csomagtartóból. –Itt is lennénk! Emlékszel még rá? –mutattam rá házunkra, ahol kiskorunk nagyrészét együtt töltöttük.

-Gyere! Menjünk be! –nyitottam ki neki az ajtót.

-Oh, hát végre megjöttetek! –rohant ki a konyhából anya. –Rég láttunk Jungkook. Jól megnőttél. És milyen helyes férfi lett belőled. –simította meg arcát. –Már biztos éhes vagy. Sietek és megterítek.

-Emlékszel még, hogy hol van a fürdőszoba? –pillantottam rá Kookra, aki csak egy bólintással felelt. –Moss kezet! Én addig felviszem a cuccaidat.

-Hagyd, majd én felviszem. –nyúlt bőröndjéért, de akkor kezeink összeértek.

Jungkook olyan gyorsan kapta el kezét, mintha csak villámcsapás érte volna, és azonnal belepirult. Furcsa volt az egyszer biztos. –Ne... Ne cipekedj!

-Nem gond. –mosolyogtam rá. Kook nem ellenkezett tovább, így amíg elment kezet mosni felvittem a cuccait a szobánkba.

Mivel nincs vendégszobánk, és a nappaliban mégsem lakhat hosszabb ideig, ezért gondoltam nem zavarná, ha egy szobában lennénk, kisebb korunkban is aludtunk már együtt, akkor ez most sem jelenthet nagy gondot.

~~~

-És milyen volt Amerikában? Milyen az ottani oktatás? Szép hely? Yoongival minden rendben? –bombázta meg kérdésekkel anya Kookot, aki nem igazán tudta, hogy enni vagy válaszolni szeretne inkább.

-Amerika nagyon zsúfolt. Rengeteg ember van ott, és nagy a versenyhelyzet. Elég nehéz beilleszkedni. Az oktatás sem valami különleges, szóval nem akkora szám. Yoongival pedig minden rendben. Most épp egy új dalán dolgozik. –válaszolta szinte teli szájjal.

-Ugyan, ilyen pofival nem hiszem, hogy nehéz lehetett neked. Biztos sok barátnőd volt már. De emiatt ne aggódj! Itt is vannak csinos lányok.

Jungkook a mondat hallatára félre nyelte a szájában lévő falatot. Volt egy olyan érzésem, hogy erről a témáról nem igazán akar beszélni, ezért inkább témát váltottam.

-Szóval... Nem sokára kiadja Yoongi a kövi dalát?

-Igen. Ha minden igaz jövő hónap elején. –válaszolta megkönnyebbült mosollyal az arcán. –Erről jut eszembe. Fel kell hívnom. Köszönöm szépen a vacsorát. –állt fel az asztaltól.

-A szobámban nyugodtan telefonálhatsz. Addig én itt lent megvárlak. –pillantottam rá.

-Rendben. Köszönöm. –bólintott majd felszaladt az emeletre.

Amíg Jungkook felment telefonálni, addig én segítettem összeszedni, és bepakolni a mosatlan tányérokat, illetve evőeszközöket a mosogató gépbe. A tányérok csörömpölésén kívül nem nagyon hallatszott más hang. A nagy csöndet Yeontan ugatása törte meg. Teljesen el is felejtettem, hogy a szobámban van.
Gyorsan felszaladtam, hogy megnézzem mi történt, ugyanis Yeontan nem igazán jön ki jól az idegenekkel.

-Yeontan! Rossz kutyus! -rontottam be az ajtón.

-Nem szabad Jungkookot megugatni! Most már ő is a családunk tagja. Velünk fog lakni. Értve vagyok? -szidtam le a kis méregzsákot, majd Kook felé fordultam.

-Jól vagy?

-Persze, csak megijesztett egy kicsit. Olyan kis ártatlannak látszik -nevetett fel.

-Akár csak Jimin. Kicsi, de annál vadabb. Meg is harapott? -láttam meg a kezén a két apró vérző pontot.

-Igen, de nem fáj. Semmiség. -tette zsebre kezét.

-Ne hülyéskedj! Le kell ápolnunk. Mi lesz ha elfertőződik, és le kell vágni, vagy valami? -kérdeztem aggódva. Nem akarom, hogy bármi baja is legyen itt nállunk. Már is hozom a fertőtlenítőt. -jelentettem ki, és már rohantam is egyenesen a fürdőbe.

Hamar megtaláltam, mivel elég rendszeres használója vagyok. Ha anya nincs itthon, és enni akarok, akkor nekem kell főznöm. És hát az igazat megvallva nem vagyok valami ügyes szakács.

-Vissza is tértem. Mutasd csak! -fogtam meg Jungkook kezét, és kezdtem el kitisztítani a sebet.

-Azt hiszem, a kutyád nem igazán kedvel engem. -szisszent fel a fertőtlenítő hatására.

-Ő mindenkivel ilyen. Idővel hozzászokik, hogy te is velünk élsz, és majd jóban lesztek -pillantottam le a földön ülő szőrpamacsra. -Jól mondom Tani? -kutyusom egy egyszerű vakkantással válaszolt, mintha csak értené amit mondok neki.

-Most már akkor magadra is hagyunk. Hívd fel Yoongit! Már biztosan aggódik -kaptam fel Yeontant és már itt sem voltunk.