More Than Friends [ VKOOK - V Pov ]

6.rész

Sziasztok! ❤️
Mivel a suli miatt most több időm van, mint általában, ezért próbálok most kicsit aktívabb lenni. Nektek hogy telik a "szünet"?
A véleményeket továbbra is várom! 🥰💜

Hazaérve egyből lefeküdtem a kanapéra, s csak szenvedtem. Miért kell Jungkooknak ilyen jól kinéznie? És én mégis hogy képzelhettem, hogy belé szeretek? Egyáltalán szeretem én őt úgy? És ő engem? Mi van, ha ez csak egy fellángolás és emiatt elvesztem a legjobb barátom? Azt nem bírnám ki még egyszer. Ahhoz nekem ő túl fontos. Mégis mit kellene tennem?

Bekapcsoltam a tv-t, majd valami film után kutatva váltogattam a csatornák között, hátha az egy kicsit kikapcsolja az agyamat. Hosszas keresgélés után feladtam, és megálltam egy háborús filmnél. Nem igazán vagyok oda az ilyenekért, de nem találtam jobbat. A film felénél nem bírtam tovább. Elnyomott az álom.

Nem sokkal később valami zajra riadtam fel, és arra, hogy rettenetesen fáj a nyakam. Az a zaj szerencsére csak a kulcscsomóját leejtő Kookie volt.

-Jaj, ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni. -szabadkozott.

-Nincs semmi baj. -ültem fel a kanapén, majd kómásan megdörzsöltem a szemeimet. -Jó, hogy felébresztettél. Nagyon elaludtam a nyakamat. -simítottam rá a sajgó területre. -És így legalább elmesélheted, hogy milyen volt a délután a srácokkal. -küldtem felé egy kedves mosolyt.

-Rendben. Ez esetben örülök, hogy ilyen béna voltam. -mosolyodott el, aminek köszönhetően kilátszódtak a nyuszi fogai, amiket egyszerűen imádtam.

-Hát... Hol is kezdjem? -gondolkodott el. -Ja, igen. Miután te elindultál haza a srácokkal elmentünk Hobihoz a munkahelyére. Nagyon kedves és közvetlen srác, és rendkívül beszédes. Szinte az egész életét elmesélte egy óra alatt, de egyáltalán nem volt unalmas. Nem láttam még nála jobb kedvű embert. Igazából tök jóban lettünk. -mesélte boldogan, aminek én is nagyon örülök. J-hopeal nem sokkal azután ismerkedtem meg, hogy Jungkook elköltözött Amerikába. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ő és Jimin voltak az egyedüli barátaim az iskolában, és ők segítettek átvészelni a nehéz időket is.

-Na ennek nagyon örülök. -villantottam meg neki mosolyomat. -Ha már ilyen jóban lettetek, tarthatnánk nálunk is a születésnapi buliját. Úgy is nemsokára esedékes, és még nem találtunk neki helyet. -vetettem fel neki ötletemet.

-Hmm, ez egy jó ötlet. Én benne vagyok, és szívesen segítek is megszervezni. -ajánlotta fel. -De mikor is lenne ez pontosan?

-Mivel a születésnapja hétköznapra esik, amikor ő dolgozik, ezért arra gondoltunk a srácokkal, hogy jövőhét hétvégén rendeznénk neki egy meglepetés partit. -vázoltam fel neki ötleteinket.

-Oké. És csak kisebb baráti körben, vagy kicsivel nagyobban gondolkoztok? -kérdezte meg teljesen jogosan.

-Igazából csak a szűk baráti körre gondoltunk. De, ha gondolod te is hívhatsz meg valakit.

-Ja, nem azért kérdeztem. -pirult el kissé. -Csak szerettem volna felmérni, hogy hány emberre számítsak. Gondoltam csinálhatnánk mi a kaját.

-Hát itt lesz Jin, Jimin, Hoseok, Irene, Nam... -lepleztem le majdnem a meglepetést. -Na meg még egy pár ember akiket még nem ismersz. Szóval, nyolcan vagy kilencen leszünk. -közöltem vele.

Yoongival és Namjoonal már azóta tervezzük, hogy meglátogatják Jungkookot, mióta eldöntötte, hogy kijön Szöulba a cég miatt. És erre mi lehetne jobb alkalom, mint Hoseok születésnapja. Legalább az összes barátom megismeri egymást.

-És mégis kik azok akikek nem ismerek? -érdeklődött.

-Nem kell neked mindenről tudnod, elég majd, ha akkor megismered őket. -titkolóztam előtte, ezzel is húzva kicsit az agyát.

-Hát jó. -zárta ezzel rövidre a beszélgetést.

-Én viszont most, ha nem bánod lefürdök, és elmegyek lefeküdni. -

-Rendben menj csak. Majd, ha végeztél én is megyek.

Ahogy a fürdéssel végeztem felöltöztem, majd bevágódtam az ágyba. Egészen addig nem éreztem magam fáradtnak, amíg Jungkook be nem feküdt mellém.

Reggel arra ébredtem, hogy a lábam valaki más lábához ér. Kinyitottam a szememet és Jungkookal találtam szembe magam. Még aludt, de rettentő közel volt. A fejemben kavargó gondolatok furábbnál furább alakokat öltöttek.

Aztán mindez semmivé foszlott, amikor ránéztem ismét az alvó Kookie-ra. Annyira sebezhetőnek tűnt, és olyan kisfiúsnak. Pedig egyáltalán nem az.

És a gyönyörű szemei. Ekkor a szemei kipattantak. Én pedig ijedtemben hátrálni kezdtem. Éreztem ahogy az ágy kezd elfogyni alattam. Már éppen, csak tartottam magam, de a gravitáció erősebb volt, így a földön landoltam.

Jungkook felkönyökölt az ágyon, úgy nézett le rám. Tekintetét enyémbe fúrta, majd közelebb hajolt az ágy széléhez.

-Te most tényleg néztél alvás közben? -kérdezte.

-N...Nem, nem -nyögtem ki. El tudtam volna süllyedni jelen pillanatban.

-Biztos? Nekem nagyon úgy tűnt. -ráncolta össze a homlokát.

-Hát pedig biztos lehetsz benne.

-Miben?

-Hogy nem néztelek.

-Ezt már sehogy sem tudod kimagyarázni. -nevetett fel, én pedig már-már paradicsom piros fejjel ültem a földön.

-Mindegy is. -tápászkodott fel Kook az ágyról, majd engem is felsegített a földről.

-Én szerintem megyek és felöltözök. -indultam meg az ajtó felé kezemben a cuccaimmal.

-Tae! -szólt utánam. -Mit szólnál ha elmennénk ma valahová? -tette fel nekem kérdését.

-Nekem oké. Még úgy is kell egy pár dolog Hoseok bulijára.

-Oké. Akkor én is öltözök, megreggelizünk, és mehetünk. -válaszolta boldogan.

Már mind a ketten kész voltunk, ezért bementem a garázsba, hogy kiálljak az autóval. Nem igazán szeretek a városban vezetni, de azért, ha nem muszáj nem megyek tömegközlekedéssel. Körülbelül fél úton voltunk a pláza felé, mikor megszólalt a kedvenc számom a rádióban. Ezt muszáj volt felhangosítanom, és az előadóval együtt énekelni.

-Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. -jegyezte meg a szám végeztével.

-Nem szoktam kérkedni vele. -vontam meg a vállamat mosolyogva.

-Pedig megtehetnéd. Csodálatos hangod van. -dicsért meg.

-Dehogy is. -ellenkeztem vele.

-Mondom, hogy így van. Ne is vitatkozzunk erről. -jelentette ki.

Leparkoltam az autót a parkolóban, majd elindultunk a bevásárlóközpont felé.

-Taehyung! Kérdezhetek valamit? -fordult felém.