More Than Friends [ VKOOK - V Pov ]

8.rész

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb részt. A tervezettnél kicsit később tudtuk csak hozni a részeket, főleg az érettségik miatt. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Jó olvasást!

-Tae sütött nekem sütit, hogy megünnepeljük a hazatértemet. -vágott közbe.

-Hogy? Taehyung sütött neked sütit? De hisz nem is tud boldogulni a konyhában. -nevetett. -Közös munka volt. Együtt sütöttük. Meg akartam lepni, de nem tudtam megcsinálni, így segített. -válaszoltam ezúttal Én helyette.

-Szóval együtt sütögettetek, mint egy szerelmes pár? -nézett ránk felváltva.

- Hát, ezek szerint lebuktunk. - karolt át Jungkook. - Az igazság az, hogy miatta jöttem vissza, mivel kiskorom óta belé vagyok esve, csak nem tudtam, hogyan is mondhatnám el neki. - emelte rám tekintetét, majd úgy folytatta a mondandóját. -Gondoltam, ha visszajövök, talán többek lehetünk, mint barátok. És talán igazam is lett, hisz csinált nekem sütit. Bár, ő még mindig sokkal édesebb. - nyomott egy puszit a hajamba, ami valljuk be nagyon is jól esett. Titkon azért reméltem, hogy szavai igazak és nem csak egy kitalált történet.

- Szóval... Ti ketten? - cikázott köztünk Hoseok értetlen tekintete. - De mégis mikor? És én miért nem tudtam róla?

- Titokban akartuk tartani, egy darabig. -Nevettem s közben kezeimet idegesen járattam a tarkómon. Muszáj bele mennem ha titokban akarom tartani a bulit.

- Ezek szerint én most elrontottam, és mindemellett meg is zavartalak titeket. - sóhajtott. - Sebaj, úgy is mennem kell. Folytassátok csak nyugodtan. - mosolyodott el. - De ha legközelebb sütit csináltok, én is szeretnék kapni belőle.

- Rendben. -bólogattam hevesen. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat, ugyan is Jungkook karjai még mindig körül öleltek. - Kikísérlek! - indultam meg Hobival az oldalamon egyenesen az ajtó felé.

- Még egyszer bocsi, amiért megzavartalak titeket. - simított tarkójára. - Legközelebb szólok mielőtt csak úgy betoppanok. - nevetett, és már távozott is. Ahogy becsukódott az ajtó már siettem is vissza Kook-hoz aki már a kanapén ült.

- Nézd, Tae... - vett egy nagy levegőt.

-Istenem Jungkook! Nem mondtad, hogy ennyire jó színész vagy. - nevettem fel. - Még én is majdnem elhittem amit mondtál. Még hogy szerelmesek vagyunk. Honnan jött ez a jó ötlet? - színleltem. Tuti most akarta elmondani, hogy ez az egész csak egy kamu volt, és hogy nem is érez irántam többet barátságnál. Én hülye meg egy pillanatra el is hittem, hogy valakinek tényleg fontos lehetek.

- Csak rögtönöztem valami hülyeséget. - mosolyodott el. - De inkább menjünk, nézzük meg Jinéket! - indult meg a konyha felé. - Várj! Mit akartál az előbb mondani? - döntöttem kissé oldalra fejét. - Nem fontos. Felejtsd el! - mondta, majd beléptünk a konyhába. - Már is elment? - kérdezte meglepetten Jin.

- Igen. Jungkook előállt valami olyasmivel, amitől inkább úgy döntött elmegy. - erőltettem magamra egy kis boldogságot.

- Mégis mivel? - érdeklődött tovább a legidősebb.

- Tudtam én, hogy Kookie egy zseni! - kezdte el ölelgetni Jimin Kookot, a fejem pedig kezdett egyre vörösebb lenni az idegességtől. Alig tudtam visszatartani a kitörni készülő dühömet, de szerencsére Kook hamarabb kapcsolt.

- Ne haragudjatok, de fel kell hívnom Yoongit. - rázta le magáról a kisebb kezeit. - Már rég beszéltünk, és megígértem neki, hogy ma felhívom. -lépett ki a kertbe, ezzel magamra hagyva engem Jinnel és ezzel a nyomulós kis görccsel.