More Than Friends [ VKOOK - V Pov ]

5.rész

Sziasztok! ❤️
Az utóbbi időben kissé inaktív voltam, ezért hoztam nektek mégegy részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeteket! 🥰

-Sokkal jobban áll, ha nevetsz, vagy mosolyogsz. Mindig ilyennek akarlak látni.

-Ez esetben többet fogok mosolyogni. -villantottam meg neki egy ezer wattos mosolyt.

Nagyon jól estek szavai. Azt éreztem, talán még mindig annyit számítok neki, mint rég. De az illúziómnak hamar vége szakadt, amikor a telefonja megrezdült.

- Wow, nem hittem, hogy ilyen jóba lettetek. - pillantottam telefonja kijelzőjére amin Jimin neve jelent meg. Kissé féltékeny lettem. Jungkook az én legjobb barátom, és mégis olyan, mintha Jimin el akarná őt venni tőlem.

- Én sem. Igazából nem vagyunk olyan jóba. Csak bekövetett instán. Ennyi az egész. - zárta le a telefonját, és egyből zsebre is vágta. Mit rejtegetsz előlem Jeon?

- Értem... - ráncoltam össze szemöldököm. Kifejezetten rosszul esett, hogy titkolózik előttem. Van valami kettőjük közt? - Mindegy is. Most öltöznöm kell. 2 kor lesz a főpróbám. Nem akarok elkésni. - keltem ki az ágyból. Összeszedtem a mai outfittem kellékeit, és a fürdőbe mentem felöltözni.

Miután megcsináltam a hajam, és felöltöztem elindultam. Muszáj beszélnem Irene-el. Ő a legjobb lány barátom, és ilyen esetekben mindig ő lát el tanácsokkal. Emellett ő az egyetlen, aki tudja rólam, hogy nem csak a lányok iránt érdeklődöm. Igen. Biszex vagyok. És erre Jungkooknak köszönhetően jöttem rá.

Végre elértem a sulihoz. Egyenesen a színjátszó teremhez mentem, ahol már a többiek várakoztak. Szerencsémre már Irene is itt volt, így egyből felé vezetett az utam.

- Tae Tae! - ölelt meg köszönésképp. - Minden rendben? Rég beszéltünk.

- Ne haragudj! Az utóbbi időben elég zavarosan alakultak a dolgaim. - sóhajtottam.

- Szeretnél beszélni róla? - simított rá kezemre.

- Igen. Jó lenne. - bólintottam. - Tudod, beszéltem neked Jungkookról...

- A régi legjobb barátodról, akivel csókolóztatok gyerekként, és Amerikába költözött? - vonta fel szemöldökét.

- Igen. Rá gondolok. Nem is tudom mit érzek most... Visszaköltözött. Nálunk lakik jelenleg.

- De hát ez remek! Onnan folytathatjátok, ahol abbahagytátok. - mosolyodott el. - Hol ezzel a baj?

- Reggel beszélgettünk, amikor jött egy értesítése. Jimin írt neki. Érted? Tegnap találkoztak, és már is írt neki. - akadtam ki.

- Szóval attól félsz, hogy Jimin rámozdul?

- Talán. Vagyis... Inkább attól, hogy ezt Jungkook is viszonozza. - túrtam bele idegesen hajamba.

- Mit érzel pontosan iránta?

- Nem tudom. Szeretem őt.

- Mint legjobb barátot, vagy mint szerelmet? - érdeklődött tovább.

- Igen...

- Szóval még te magad sem tudod?

- Nem igazán. Valamiért olyan furcsa és megmagyarázhatatlan érzés tölt el, amikor a közelébe vagyok. Nem tudom megmagyarázni, hogy mit is érzek.

- Értem... - sóhajtott fel. - És miből gondolod, hogy ő viszonozza Jimin közeledését. Egyáltalán meleg a srác?

- Nem tudom, hogy meleg-e. Még nem volt alkalmam megkérdezni. - viccelődtem. - De reggel, amikor Jimin írt neki, és én rákérdeztem, azt mondta nem fontos, majd elrakta a telefonját. Rejtegette előlem. Ha nem lenne köztük semmi, akkor nem tenne ilyet.

- Ki kéne derítened! Ha más nem, beszélj Jiminnel! - ez mondjuk egy jó ötlet. Lehet ezt kéne tennem. Érzelgős beszélgetésünket azonban, egy jól ismert nevetés zavarta meg. Mindketten a hang irányába kaptuk a tekintetünket, azonban amikor megpillantottam a Jin mellett ülő srácot, arcomra fagyott a mosolyom.

- Jungkook? - néztem rá meglepetten. - Hogy kerülsz ide? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést. Követett volna? Mielőtt tovább kérdezgethettem volna, Jimin sietett oda hozzá.

- Hát eljöttél? Annyira örülök neki. - ölelte meg az én, ismétlem az ÉN Jungkookomat. Nem akartam tovább nézni azt, ami kettejük közt történik. Jobbnak láttam inkább visszafordulni barátnőm felé, és tovább folytatni eszmecserénket.

- Látod? Megint ezt művelik. - utaltam ezzel a hátam mögött lévőkre.

- Az a srác ott Jungkook? - kerekedtek ki szemei. - Azt nem mondtad, hogy ennyire jól néz ki. Iszonyat helyes az a fiú.

- Tudom. Épp ezért aggaszt, hogy Jimin ennyire rámászik. - válaszoltam ingerülten. - Inkább kezdjük!

Már elpróbáltuk a részeket, amikor megjelent mellettem Jimin, egy hatalmas mosollyal arcán. Haragudnom kellene rá, ami miatt elveszi tőlem Kookiet, de mégsem tudok. A mosolya, valahogy mindig boldoggá tesz engem is.

- Taehyung- sii! - ejtette ki ajkain nevem, olyan aranyosan, hogy az még tőle is túlzás volt.

- Mi az Jimin? - vontam fel szemöldököm.

- A fiúkkal az előbb azt beszéltük, hogy el kéne mennünk sütizni, vagy kávézni. Meglátogathatnánk J Hope-ot is,és akkor megismerkedhetne ő is Kookieval. - ecsetelgette ötletét boldogan. Az őszintét megvallva, szívesen elmentem volna velük én is, és szerettem volna, hogy Hobi is megismerje azt a fiút, aki olyan sokat jelent számomra, viszont ahogy Jimin beszélt róla teljesen elvette a kedvem.

- Menjetek nyugodtan! Nekem nincs kedvem. - válaszoltam lemondóan. - De azért jó szórakozást.

- Ne már Tae Tae! Neked is jönnöd kell! Nélküled nem buli. - biggyesztette le alsó ajkát.

- Sajnálom. Meg kell etetnem Yeontant. - kezdtem el pakolgatni cuccaimat.

- Hát rendben. - sóhajtott.

- Majd találkozunk. - intettem neki, s haza felé indultam.

- Taehyung! Várj már! - szaladt utánam az én feketeségem.

- Mi az? - fordultam felé értetlen arccal. Neki most Jiminnel kellene lennie, nem pedig velem.

- Hogy kérdezheted ezt? Én miattad jöttem el, te pedig csak így itt hagynál? - kérdezte kétségbeesetten. - Még mindig haragszol? Figyelj! Én nem tudom mit rontottam el, de sajnálom.

- Jungkook... - szólaltam volna fel, de ekkor megjelent két barátom.

- Indulhatunk? - pillantott barátomra Jimin.

- Te biztos nem jössz velünk? - intézte hozzám a kérdést Jin.

- Nem, de ti érezzétek jól magatokat! Otthon találkozunk. - mosolyodtam el Jungkook felé, s haza indultam.

A hangulatom nem volt épp a legjobb. Legszívesebben elküldtem volna Jimint a francba, de nem akartam jelenetet rendezni. Végső soron, örülnöm kéne, hogy Jungkook ilyen jól kijön a barátaimmal. Akkor miért érzek ekkora fájdalmat?

Hazaérve egyből lefeküdtem a kanapéra, s csak szenvedtem. Miért kell Jungkooknak ilyen jól kinéznie? És én mégis hogy képzelhettem, hogy belé szeretek? Egyáltalán szeretem én őt úgy? És ő engem? Mi van, ha ez csak egy fellángolás és emiatt elvesztem a legjobb barátom? Azt nem bírnám ki még egyszer. Ahhoz nekem ő túl fontos. Mégis mit kellene tennem?