More Than Friends [ VKOOK - V Pov ]

2.rész

Sziasztok! ❤️
Meghoztam a második részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeket! 🥰😇

-Most már akkor magadra is hagyunk. Hívd fel Yoongit! Már biztosan aggódik -kaptam fel Yeontant és már itt sem voltunk.

Leraktam Taniet, majd levágódtam a kanapéra. Elővettem a telefonomat, hogy végigböngésszem a közösségi oldalaimat, de az ekkor megcsörrent. A kijelzőn Jimin neve virított.

-Chim, Chim -szóltam bele köszönés képpen.

-Tae, Tae... Mi a helyzet? Megérkezett már Jungkook? -érdeklődött.

-Igen, már egy pár órája itt van. Most épp fent van a szobámban, telefonál. -újságoltam boldogan.

-És, milyen érzés ennyi idő után újra látni?

-El sem tudom mondani, mennyire hiányzott már a legjobb barátom. Bár ne értsd félre, te is a legjobb barátom vagy, de vele ez más... -magyaráztam neki.

-Nyugi, nem értem félre. De, hogy érted azt, hogy ez más? -értetlenkedett.

-Na ez az, amit még én magam sem tudok, hogy miért. Mióta Kookie visszajött Koreába egészen más érzés, mint mikor gyerekek voltunk. Mikor a közelemben van zavarban vagyok, és amikor meglátom a gyomrom görcsbe rándul. Kezdem azt hinni, hogy többet érzek, mint barátság -mondtam Jiminnek kissé félénken.

Ekkor kinyílt a szobám ajtaja. -Most mennem kell Chim, majd még később beszélünk. -válaszát meg sem várva nyomtam ki a telefont. Nem akartam, hogy erről Jiminen kívül bárki is tudjon. Főleg úgy, hogy még én magam sem vagyok biztos az érzéseimben. Azt pedig végképp nem szeretném, hogy Jungkook meghallja. Nem akarom ezért újra elveszíteni.

-Már be is fejezted? -kaptam rá a tekintetemet.

-Nem éppenséggel. Yoongi titeket is látni akar. -mutatta felém telefonját, melynek képernyőjén az álltalam rég nem látott testvére integetett.

-Yoongi! Szia! Rég nem láttalak. Semmit sem változtál. Mikor látogatsz el hozzánk? Te is eljöhettél volna Kookival. -hadartam el egy szuszra.

-Hé, Tae! Nyugalom! Ha így folytatod esélyem sem lesz válaszolni. -csitított el Yoongi. Nem tehetek róla, ha izgatott vagyok, akkor mindig hadarok, és rohadt sokat beszélek.

-Ez igaz. Sajnálom. -pirultam bele.

-Hallom Kookie sikeresen magára haragította azt a kis méregzsákot. -utalva ezzel a kutyámra. -Ha nem bírtok vele, tegyétek ki a házból. Mármint Jeont, nem a kutyát. -nevetett fel a saját viccén.

-Nem lesz baj. Mindketten megférnek a szobámban. Majd én megbékítem őket. -jelentettem ki magabiztosan egy nagy vigyor kíséretében.

-Ne haragudjatok srácok, de le kell tennem. -ásított egyet. Megígértem Namjoonnak, hogy segítek neki a leckéjében.

-De, hát Namjoon egy zseni. Nem szorul segítségre. Csak aludni akarsz, amíg tanul... -ráncolta össze szemöldökét Kook. Mondjuk ebben tényleg van valami. Yoongi, ha tehetné átaludná az egész napot.

-Csapatmunka. Ő tanul, én pedig csendben elfoglalom magam, hogy ne zavarjam. -rántotta meg a vállát. -Szóval sziasztok. -intett, majd bontotta a vonalat.