Három hetet feküdtem korházban.
Össze forrasztották a bordáimat, visszahúzták a bokámat és egy hatalmas heget hagytak a hasam kellős közepén.
Ezzel emlékeztettek arra, hogy kivették a hasnyálmirigyemet, amire már azt mondták, hogy ha jót akarok magamnak ne is emlékezzek.
Sőt.
Felejtsem el mind azt, ami ezzel a kis szervecskével kapcsolatba került.
Azt akarták, hogy felejtsem el az európai kajákat, a sütiket, a pacalt, a csülköt és egyem csak a halat, a rizst és a könnyebben emészthető csirke falatokat, meg néha egy kis soványka pudingot, amit ők odabent a korházban elő szeretettel szolgáltak fel némi szegényes húsleves és az ehetetlen spenót főzelék mellé. Azt akarták nekem beadni, hogy van nékik egy dietetikusuk, aki direkt a korházi kosztra specializálódva tudja, hogy mi a jó nekem.
Egyetlen problémám volt csupán ezzel.
Én őt még soha nem láttam.
Talán egyszer véletlenül egy perc röpke másodpercéig váltottam vele fél szót.
Tehát, még csak nem is ismertem. Ő mégis tudta, hogy mi a jó nekem.
Hát, én meg úgy gondoltam, hogy ha már rajtam kívül mindenki mindent jobban tud, akkor ideje ott hagynom ezt a fantasztikus épületet.
Úgyhogy egy barátságosabb intézmény után néztem, és hátat fordítottam a történetnek.
Itt, ekkor még nem tudtam, hogy ezzel a lépésemmel óriási hibát követek el.
Olyat, ami most arra sarkall, hogy a karom utolsó erejével, egy halványan pislákoló, lassan elalvó gyertyaláng fényénél megírjam eme történetem. Megírjam, hogy hogyan is jutottam át az Enoi-n túlra és elmondjam annak, aki hasonló útra akar tévedni, ne tegye.
Forduljon vissza és bánja meg, hogy nem a biztonságot, s a szeretteit választotta.
És ismerje be időben, hogy tévedett.
KAMU SEDANG MEMBACA
Fuji Enoi - Egy megtört elme különös utazása (BEFEJEZETT)
SpiritualFuji, az 50-es éveiben járó egykori katona és kalandor Japánban az Ashikagai Hirasawa gimnáziumban dolgozik. Ám egykori csodálatos élete, amint kórházba kerül a feje tetejére fordul. Hiszen egy kórház hideg, fehér folyosóin a dolgozókon kívül más ne...
