Ébredő erő (kylo ren x oc)

második fejezet

Szörnyen fájt a fejem, mintha beütöttem volna. Éreztem, ahogy a nap égeti a fedetlen bőrömet és kis, paránnyi föld szemecskék dörcsölik a nyakam és a kezem. Kinyitva a szemem szembe találtam magam egy távoli kis gömbbel, ami fénnyel árasztotta el a bolygót. Nehezen felültem. Kezembe került homokhoz hasonló szemcsés anyag, látóterembe pedig a kietlen sivatag. A Jakkun lehettem, szóval Poe-nak sikerült idehozni minket, hogy megtaláljuk BB-8-et.

Szép lassan minden emlékem az elmúlt órákról visszatért. Ahogy elfogtak minket, ahogy elszöktem Poe-val és Finn-nel együtt az Első Rendtől egy TIE-on, amivel persze azután a Jakkuba csapódtunk.

Felpattantam, hogy megkeressem a barátom és az idegent, de csak egy repülő felét találtam, meg egy nem is olyan távoli alakot, aki Poe nevét kiáltotta a semmibe. Oda kellett rohannom.

- Lara! - kapta rám a tekintetét a nálam csak egy-két centivel magasabb alak. Nem volt meglepett, inkább kétségbeesett. - Finn? Hol van Poe?

- Én is csak most tértem magamhoz, de Poe-t nem találtam még sehol. Szerintem a repülő másik felében van, ami bárhol lehet - mormogott a maga érthetetlen kiejtésén, amit csak félfüllel figyeltem, a szememmel a távolt figyeltem, hátha felfigyelek egy TIE másik felére. És sikerült is. Amikor megláttam a kis pontot, megragadtam Finn karját, hogy magam után húzzam. - Ott van valami!

Megérkezve az égő roncshoz mást nem találtunk, mint egy ruhadarabot, amiről százszázalékra meg tudtam mondani, hogy az övé. Finn körbetekintve még egy-kétszer kimondta Poe nevét, de semmi reakció nem érkezett.

- Itt hagyott! - szólt hozzám, mire én elkaptam a tekintetem a TIE-roncsról a színesbőrűre. Aztán realizáltam, hogy mit is mondott. Dühös lettem, még a feltételezésre is, hogy Poe-t diszidálással vádolták. Odaléptem a férfihez, akinek mélyen a szemébe néztem. Még ott lógott a kezében Poe ruhája. - Fogd vissza magad! Poe a leghűségesebb ember, akivel valaha találkoztam!

A másikon nem látszott, hogy megsértődött volna. - De még sincs itt - erősködött tovább. - Képes volt visszahozni a bolygóra, ahol csak a biztos halál vár!

- Annak bizonyára van oka, hogy nincs itt. Lehet bent van a városban, minél előbb menjünk, még mielőtt ránk találnának.

Finn lenyelte azt, amit mondani szeretett volna, csak bólintott. Hirtelen a mellettünk lévő TIE-fél süllyedni kezdett, Finn a csuklómnál fogva elrántott onnan. Fojtott lélegzettel néztem, ahogy a homok martalékává válik. Egymásra néztünk a másik reakciójára kiváncsian, mikor az elsüllyedt roncs felrobbant.

- És azután? - szólalt meg, miután több órányi utat tettünk meg a melegben és megláttunk egy-két árust a távolban. - Megtaláljuk BB-8-et és elvisszük az ellenállóknak.

Finn megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni, így hátrafele sétált. - Hoho! És mi van azzal, hogy ott van Poe? - Arca izzadságban úszott, mintahogy az enyém is. Poe kabátja volt az egyetlen mentőöve arra, hogy a sugárzástól védje a fejét.

Megvontam a vállam. - Ha ott lesz, vele megyünk, ha pedig nincs ott, értelemszerűen nem vele megyünk. Az ami a fejeden van - itt Finn felnézett a sötétbarna szövetre, hogy egy gyors pillantást vessen rá. - bizonyíték arra, hogy nem halt meg. A holtestét már megtaláltuk volna a roncsnál - próbáltam olyannak tűni, aki biztos abban, amit mond, de nem voltam, egyáltalán. Csak remélni tudtam, hogy Poe ténylegesen életben van és épp a küldetésünket hajtja végre, nempedig a Jakku homokdűnéi közt fekszik.

Finn visszafordult, szemem sarkából láttam, ahogy elgondolkozik azon, amit mondtam. Nem szólt semmit és ezt addig is csinálta (talán azért is, mert nem tudott volna, annyira ki volt száradva), ameddig be nem értünk az árusokhoz. Finn se szó, se beszéd berohant közéjük, hangosan vizet kérlelve az emberektől. Én csak megforgattam a szemem, és inkább csendben követtem a férfit.