Az Erő Hercegnője

Chapter 11 - Emlékezés 1.

Egy magas hegy tetején pihen két cseperedő gyermek, kik vígan kacagnak ahogy, a friss szellő messzire repíti határtalan boldogságukat. Elnyújtózva fekszenek a harmatos fűszálak között, s hófehér palástjukon apró vízcseppek táncolnak a közelgő nyár első énekére. Az idősebbik leánynak káprázatos zöld szeme vetekszik a hatalmas fák ágain ringatózó levelek színével, s fekete haja gyönyörű arcába hullik. A fiatalabbik édesen bújik fáradt nővéréhez, ki régi mondákat mesél neki királyságuk dicső uralkodóiról, s ő kék szemecskéig behúnyva hallgatja törődő testvérét.

- Eloira - simítja meg vékony kezeivel a kicsi puha arcát. - Ideje indulnunk, édesanyánk vár minket - áll fel a nagyobbik hercegnő.

- Ma lesz a nagy bál a tiszteletedre? - kérdezi lélektükreit kinyitva a kisgyermek.

- Igen, holnap meg már Luke mesternél fogok tanulni - mosolyog Adalynn, majd felsegítve kedves húgát, kézen fogva indulnak le a monstrum kicsiny ösvényén.

- Hiányozni fogok neked? - néz fel nővérére az alig hét éves Eloira.

- Persze, hogy fogsz, Lori - hívja édes becenevén.

- Remélem, hogy minden születésnapomon meglátogatsz, hisz nekem az a legnagyobb ajándék, hogy találkozhatok veled.

- Nekem is, hogy láthatlak minden percben, drága húgom - guggol le Eloira-hoz a hercegnő, s őt magához húzva egy szívszorító öleléssel búcsúzik az együtt töltött rengeteg időtől - Mindent meg fogok tenni az érdekében, hogy boldog életed legyen, s a legjobban azt várom, hogy majd az unokáid mellett nézhesselek, káprázatos mosollyal az arcodon. Mert a legfontosabb az, hogy neked mi a jó, itt - böki meg a szíve felett Adalynn a testvérkéjét.

- Megígéred, hogy mindig itt leszel velem, örökké? - kérdezi egy szomorkás mosollyal az arcán Eloira.

- Örökkön-örökké, míg a halál el nem választ minket! - áll fel a lány, s társának kezét megfogva folytatják útjukat.

~÷~

- Hol csavarogtatok eddig, lányok? - szalad ki eléjük édesanyjuk, ahogy belépnek a fényűző palota lenyűgöző kertjébe.

- A hegyen voltunk, anyám - hajol meg szülője előtt Adalynn - Még egyszer, utoljára, voltunk ott.

- Értem - bólint Zedria királynő - Iparkodjatok a hálótokba, a szobalányok várnak titeket, hogy igazi királyi öltözetbe bújtassanak titeket! - puszilja meg őket anyjuk, majd őket az egyik szolgáló gondjaira bízva, igyekszik a bálterem díszítésének utolsó munkálataira.

~÷~

- Készel álltok? - fogja kezeiket anyjuk, a feldíszített csarnok ajtaja előtt állva.

- Soha jobban - bólint lámpalázasan Adalynn.

- Csillagom! - simogatja meg lánya arcát az uralkodónő - Nem kell félned, ha bármit is elrontanál, csak kacagj egyet! Én is ezt csináltam az első bálomon! - nevet egyet.

A bejáró ajtaja lassan nyílik ki, ahogy a díszes öltözetbe bújtatott szolgálók tárják ki nekik. Lassan lépkednek be az előkelő nép szeme elé, s meghajolva, köszöntik őket. A terem mennyezete bársonyszalagokkal van feldobva, a hangulatot megadva ezzel. A tömeg lassan elosztva kezd el ütemesen lépkedni az Aargau bolygó hagyományához hívő dallamra, hogy táncra perdülve kezdjenek neki a a party megnyitásához.

- Menj oda, Ady! Ott a mestered, üdvözöld őt! - tessékeli oda anyja Luke-hoz.

- Üdvözlöm, mesterem! - lép oda az öregedő férfihez a lány.

- Az ifjú tanoncom! Jó látni, Adalynn. Már várom a tanításod kezdetét! - mosolyog rá a jedi.

- Én is várom, uram - húzza mosolyra az ajkait a hercegnő.

- Jól látom, hogy a testvére egy fiatal fiúval táncol? - vág furcsa arcot a lány mestere.

- Igen, Luke mester. Tudja, a trónörökös párját mindig a királyi pár választja, így Eloira vőlegénye gróf Escart, aki alig tizenegy éves - nevet fel a lány.

- Nem is te leszel az uralkodó? - képed el Luke, és hitetlenkedve padavanjára tekint.

- Eddig úgy volt, hogy én leszek, de mivel felfedezték az erőt bennem, így a birodalom Eloira-ra marad. Mire én megtanulom uralni az erőt, addigra ő rég a királyság legpompásabb királynője lesz, Escart-tal az oldalán - mosolyog Adalynn, s tovább figyeli a húga és annak vőlegénye csetlő-botló táncolását.

- Ha ő királynő lesz, akkor  te mi leszel, mit fogsz tenni, ha az erőt bizton tudod irányítani? - pillant a hercegnőre Luke.

- Visszajövök a húgomhoz. Talán a tanácsadója leszek, vagy majd a gyerekeit tanítom - gondolkodik el a kishölgy.

- Nagyon szeretheted őt.

- Arra nincs kifejezés - suttogja Adalynn.

~÷~

- Jövőre mindenképp gyere vissza pár napra! - néz idősebbik lányára Zedria királynő.

- Ígérem, visszajövök - puszilja meg anyját,majd testvéréhez és édesapjához fordul.

- Vigyázz magadra, királylány! - öleli magához édesapja, majd könnyes szemekkel elengedi.

- Akkor a szülinapomkor gyere haza mindenképp! - mosolyog szomorkásan Eloira.

- Mindenképp itt leszek, Lori - simogatja meg arcát, majd egy puszit lehelve homlokára, engedi el.

- Mehetünk? - lép oda Luke a búcsúzkodó családhoz.

- Indulhatunk.

A hajó rámpája lassan lenyílik, majd feltárja belsejét a kiváncsi, fiatal lánynak. A szél belekap sötét fürtjeibe, majd hátra tekintve int egy utolsót, s felszáll a gép utasterébe, hogy elkezdje új, csodálatos életét.

Következő rész hamarosan...

~÷~

Hali!

Mint láthatjátok, ez egy visszaemlékező rész! :)
Most próbálkoztam meg vele, szóval HA TETSZIK, ÉS SZERETNÉL FOLYTATÁST EBBŐL, AKKOR VOTEOLD, VAGY KOMMENTBEN FEJTSD KI A VÉLEMÉNYED :)