Beértem a munkahelyemre , akivel ma dolgoznom kellett, már reggel is ott volt, de cserébe ő sokkal korábban mehetett haza. Persze utána engem váltottak , hiszen a bár tovább volt nyitva , mint éjfél. Felvettem a munkaruhám , ami egy lábra simuló fekete farmer nadrág volt, egy fehér inggel . Nem igazán volt semmi extrás benne. Beálltam a pult mögé, ahogy szoktam, de ez sajnos nem így ment egész este, mert valakinek ki is kellett szolgálnia a vendégeket. Mi , ott dolgozók , pedig annyian nem voltunk , hogy rendesen el legyünk osztva, úgyhogy általában, csak váltottuk egymást a pult, és a vendégek kiszolgálása között. Nem szerettem a vendégek között mászkálni , mert az estém végére szinte minden pasi, aki akár csak benézett a bárba, végig fogdosta a fenekem. Élvezem én ezt , privát körülmények között, és csak olyanokkal ,akiket már előre kinéztem magamnak , vagy legalább egy kicsit is megismertem. Így volt ez ma is. Már késő volt, amikor váltanunk kellett. Amikor az ajtó felé pillantottam új vendégeket várva (ha lehet így fogalmazni) egy öt fős csapatot láttam bejönni az ajtón . Azzal a lendülettel hátat fordítottam az ajtónak , és elindultam a kollégámhoz , akivel egyébkén nem igazán jövünk ki jól , hogy még 20 percig szolgálja ki a távolabbi asztalnál ülőket, de ő még a könyörgésemre sem volt hajlandó , akár csak egy szóval normálisan reagálni , szóval nem volt választásom. Valakinek ki kell szolgálnia a vendégeket. Gondoltam , mikor elindultam az asztal felé , és amint megláttam,hogy Zayn , aki velem szemben ült, elmosolyodik , én csak megforgattam a szemem , és magamban , már ordítottam.
-Miért is gondoltam , hogy akár egy napra megszabadulhatok tőletek? - tettem fel a kérdést flegmán.
-Nem azt kéne megtudnod , hogy mit szeretnénk? - Kérdezte élcelődve Harry
-Hah- nevettem fel kényszerembe - Rendben , akkor mit szeretnétek?
-Téged - Vágta rá Harry, és rámarkolt a fenekemre. Erre én reflexből elléptem az ellenkező irányba, és kínosan újra megkérdeztem , mintha semmi nem történt volna fél perccel ezelőtt.
-Haha.. , szóval?
-Nem vicceltem Mira! Szólj a főnöködnek , hogy szarul vagy, mert most velem jössz.
-Ha már annyira azt akarod, hogy lelépjek veletek - néztem körbe - akkor legyetek szívesek várni másfél órát, ugyanis a munkaidőm addig tart, és sajnos nem tudom , és nem is akarom átszervezni a dolgokat.
-Én azt szeretném ha most jönnél
-Oh, ha tudnád, hogy mégis mennyi mindent szeretnék . Kedves Harry!
-Jaj nemár Szöszi - illetett a csodás becenévvel, Louis
-Ha valahogy felszabadítasz , akkor szabad leszek
-Harry , ne siettesd már, biztos el leszünk még másfél órán át, nem a világ vége..- mondta neki Niall
-Köszönöm! - helyeseltem , és egy kedvest mosolyt villantottam a fiúra
-Egy kicsit sem tudod lerövidíteni a mai napod?
-Maximum fél órát tudok ellógni , de a csaj akivel ma együtt dolgozom , nagyon nem kedvel , úgyhogy őszintén szólva nem tudom
Nem is olyan sokkal később végeztem , mert nem voltak olyan sokan ,így le tudtam lépni. A többiek, a báron kívül vártak rám , és amint kiléptem Harry a derekamba karolt , amire nem mondhatom , hogy nem élveztem , de azt sem , hogy nem lepődtem meg. Minden esetre nem álltam ellent a dolognak, amennyire megismertem őt, egészen biztos voltam abban , hogy úgyis addig basztatna , amíg nem engedném, hogy ott hagyja a kezét. Éljen csak abban az álomvilágban , hogy nyugodtan odarakhatja a derekamra a kezét, legalább majd meglepődik , amikor legközelebb ellenállok.
-Harry veled még beszélni szeretnék négy szem közt - mondtam úgy, hogy nagyjából mind az öten meghallják.
-Úgyszintén Miranda
-Mira - javítottam ki, bár biztos voltam abban, hogy csak idegesíteni akart vele . Soha nem szerettem , ha a teljes nevemet használták. Mindig mindenkinek, csak Mira voltam, vagyok , és leszek is.
-Felmenjünk hozzád? - kérdezte egyből
-Van más választásom?
-Nos, nem. Nem hinném , hogy lenne. - mondta - na akkor srácok , menjetek , otthon találkozunk nemsokára
-Együtt laktok? - kérdeztem kíváncsian , de csak azért , mert tényleg érdekelt, és nem gondoltam volna , hogy egy házban elférnek öten
-Majd megtudod, hogy lakunk - Nézett rám , csábos mosolyával - idővel
-Jesszus - mondtam szememet megforgatva
-Ne nézz hülyének ,Miranda -mondta teljesen komolyan, mire köhintettem egyet, erre a válasza csak egy féloldalas mosolyféleség volt.
