8. Fejezet

337 12 4
                                    

Be kellett ismernem , nem igazán volt más lehetőségem. Idegeskedve, és káromkodva , de nagyjából össze pakoltam egy hétre való cuccomat.
Borzasztóan dühös voltam, mert fogalmam sem volt arról, hogy miért kellene elmennem hozzájuk , ráadásul nem csak egy két napra ( bár az is elég lenne) hanem több mint egy hétre.

-Egészen nevetségesnek tartom ezt az egészet. - közöltem a két sráccal, akik idők közben helyet foglaltak a kanapén

-Jaj Cica , ne hisztizz tovább

-Ez így elég lesz ? - tértem a lényegre türelmetlenül

-Ha nem , akkor vagy vissza jövünk pár szükséges dolgodért , vagy lesz véve másik

-Miért akarnék venni bármit is ?

-Ne aggódj már , majd mindent elmagyarázunk ,de most menjünk , mert Harry ideges lesz. Már így is majdnem két órája itt vagyunk .

-Biztos nem kell semmi más? 

-Ne reagált már túl. Maximum egy órára vagyunk innen. Ott vagyunk egy pillanat alatt

-Jól van, oké ! Csak akkor történjen már valami , mert úgy felkúrtatok idegileg , hogy mindjárt felrobbanok ! És ha nincs más választásom akkor menjünk már!

A kocsiban, kisebb dugó miatt , csaknem másfél órán át utaztunk. Az út nagy része kínos csendben telt
(Vagyis ők beszélgettek , én csendben voltam ) de néha-néha felém is intéztek egy kérdést , amire általában , flegmán vagy hanyagul válaszoltam. Tudtam, hogy nem könnyítek egyikünk helyzetén sem, de nem is akartam. Ha már elrángatnak magukhoz , akkor küzdjenek meg velem. Ismerjék meg azt, hogy milyen vagyok , amikor aztán igazán rossz kedvem van. Minden esetre, remélem , hogy legalább azt elérem , hogy majd előbb haza mehessek onnan.                                     
Éppen a a barátnőmnek küldtem üzenetet, amikor hirtelen lefékeztünk az autóval , és egy hatalmas szürke ház előtt álltunk meg. Gyönyörű és óriási.

-Ebben laktok öten? - kérdeztem, mert megközelítőleg három családot lehetett volna elszállásolni ebben a házban.

-Igen. Talán kicsinek találod ötünknek? - nevetett fel Louis irónikusan

-Hahaha - forgattam meg szemeim

-Be kéne mennünk , mert a Főnök már biztos kivan - szólt közbe nyugodtan Zayn , mire betessékeltek az ajtón.

Éppen, hogy beléptem , majd mögöttem Louis , mire Harry idegesen meglökte őt.

-Mi a faszomért van a telefonotok? - túrt bele hosszú barna hajába - Vagy tízszer hívtalak titeket. Fejenként. - kiabálta

-Bocs Harry - nézte a földet Zayn . Úgy viselkedett vele szemben , mint egy alattvaló. Kicsit furcsa volt , de hamar túlléptem rajta.

-Végre itt vagy - ragadta meg a csuklóm , majd a falnak nyomott, ajkát közvetlen a fülem mögötti pontra helyezte , és suttogott valamit, amit nem igazán hallottam . Szemeimet becsukva , csak egy halkat nyögtem , amiben közre játszott a meglepettség , és persze a kellemes érzés. Elég furcsa volt Harry hirtelen hangulat változása , de , hogy őszinte legyek , ebben a pillanatban , nem is igazán foglalkoztatott a tény, hogy az előbb még ordibált a többiekkel. Miután abba hagyta a suttogást, rámarkolt a fenekemre.  - Gyere, megmutatom a szobánkat.

-A szobánkat?

-Igen , egy szobában alszunk, hisz az enyém vagy Miranda

-Már megmondtam , hogy nem vagyok senkié!

-Jaj , ne legyél már ilyen makacs- kacsintott - gyere, inkább menjünk.

Hagytam magam , hisz nem is nagyon lett volna másik lehetőségem. Így , vagy úgy, de biztos eljuttat abba a tetves szobába. Amikor beléptünk , nem hittem a szememnek . Csoda szép volt, annak ellenére, hogy egy férfi uralja ezt a szobát.

-A szekrénybe van pár ruha , amiről úgy gondoltam , hogy tetszene neked

-Miért veszel nekem ruhákat? Miért vagyok itt?  Mit akartok tőlem? Szexet? Csak mert nem fogok rajtatok egyenként végig menni.

-Dehogy , nyugi Édes . Már ezerszer mondtam , hogy az enyém vagy. Senki nem érhet hozzád úgy, ahogy én. Mellesleg nem kell tőlük félned. Sokkal inkább tőlem kellene tartanod

Mire ezt kimondta , már ott állt előttem , a hajamat csavargatta , majd szépen lassan megcsókolt. Észre sem vettem , hogy mikor fektetett le az ágyra, már csak azt éreztem , ahogy gyűri fel a pólómat a hasam aljánál. Nem is kellett neki sok idő , mert mire észbe kaptam , már csak bugyi volt rajtam , nőiességemet eltakarva. Harry a mellemet gyúrta, ami iszonyat jó érzés volt, de kellemetlen volt alatta majdhogynem meztelenül  feküdni , míg ő teljesen fel volt öltözve. Hamar orvosoltuk a helyzetet, és nem sokkal később rajta is csak egy éktelenkedő ruhadarab volt. Éreztem , ahogyan férfiassága nekem nyomul miközben ő csókol . Meg akartam mutatni , hogy nem vagyok gyenge , így átfordítottam magunkat , és én kerültem felülre. Rámarkoltam tagjára, majd lejjebb csúsztam , hogy számmal és érezhessem őt. Először csak a bokszerén át csókolgattam (lássuk be, volt már benne elég tapasztalatom) , aztán lehúztam róla. Kezem közé vettem , és húzogatni kezdtem rajta a bőrt, mindeközben pedig érzékien szemébe néztem. Feje hátra bicsaklott , mire én egy apró és óvatos harapást mértem hatalmas férfiasságára. Fejét egyből felkapta egy hatalmas nyögés közben . Átfutott a fejemen , hogy ezt, valószínűleg mind a négyen hallhatták a többiek, de ezen a ponton már igazán nem érdekelt, mert most jutottunk el arra a pontra, hogy egyre gyorsabban kezdtem mozgatni fejem a meredező farkán , de neki ez sem volt elég . Fél kezével felkönyökölt, a másik kezét pedig a tarkómra helyezte, így fejem még lejjebb nyomta. Elkezdtem lassítani , mire ő a csípőjét is mozgatni kezdte, én fél kezemmel , már magamat kényeztettem mert ha nem tettem volna meg , akkor elég nagy lett volna rá az esély , hogy meghalok . Kis idő múlva , Harry beleélvezett a számba, amit én lenyeltem, majd farkáról lenyaltam a maradékot is.

-Nagyon jó voltál , de most had mutassam meg én mit tudok - suttogta a fülembe , e közben kezemet ellökte nőiességemtől , és belekezdett az én kényeztetésembe.

A Maffia FőnökeWhere stories live. Discover now