Még mindig itt ülök a kanapén , mint valami seggfej , kiábrándultan , és csalódottan. Én magam sem tudom , hogy mégis mit várok a többiektől. Nem tudom mennyi idő telt el, de meguntam azt , hogy várom , hogy valamelyik agyament az öt közül bekopogtasson az ajtómon, így úgy döntöttem , hogy beteget jelentek , és itthon töltök pár napot.
Felkeltem a kanapéról azzal a céllal , hogy megfürdök , de megdöbbenve kellett rájöjjek arra , hogy majdnem egy órán át ültem szótlanul, magányomban a kanapén, ugyanis ahogy ránéztem az órára , láttam, hogy a háromnegyed kettőre áll a nagy mutató. Még azt sem vettem észre , hogy milyen fáradt is vagyok , de persze az voltam , hiszen dolgoztam és edzettem is ma. Már semmi másra nem volt erőm , csak arra , hogy lezuhanyozzak , és leszedjem a munkás sminkemet. Nem igazán szeretem ezt a munkát , de muszáj vagyok dolgozni , mert a szüleim örökségéből jó, ha még egy évig el tudok éldegélni, de utána már nem tudhatom , hogy mi lesz. Nem mondhatok fel és nem is állítom, hogy most nem is szeretnék. Ahogy magamat ismerem , hiányozna a rendszeresség az életemből. Ezzel ellentétben viszont egyáltalán nem hiányoznának , a lyukat égető tekintetek. Könyörgöm. Azért mert nagy mellem van , keskeny csípőm és jó fenekem, nem kell minden áron úgy végigmérni , hogy nekem , szinte fájjon.
Miután sikeresen lezuhanyoztam, azt vettem észre , hogy hirtelen fél három lett. Elégé megrökönyödtem ezen, mert belegondoltam , hogy meddig fogok aludni reggel, és , hogy mennyi időm megy el. Ohh, mondtam már , hogy szeretem , ha be van osztva a napom?
Amikor reggel felkeltem egyből felhívtam a főnököm , hogy ez a hét sajnos nem fog menni, mert nagyon szarul vagyok, amit persze el is fogadott. Mindig fenyeget azzal, hogy elveszítem az állásomat, de nagyon jól tudom , hogy nem rakna ki csak úgy. Ez után jöttem rá arra , hogy tulajdon képpen semmi dolgom nincsen , úgyhogy a lábamat fel csapva a nappaliban lévő asztalra , pizsamában elkezdtem sorozatot nézni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután meguntam, úgy döntöttem , hogy össze dobok valami kaját. Nem nagyon volt itthon semmi , szóval csak egy mezei rántott húst csináltam, hogy eleget tegyek éhínségemnek.
Nagyjából így ment el az egészhetem. Nem volt semmi érdekes , csak filmeket néztem , vagy esetleg olvastam.
Amit viszont kimondottan furcsának találtam, az az volt , hogy "jó barátaim" közül egyik sem jelent meg, de még csak hívni sem próbáltak . Nem érintett meg különösebben a dolog , csak kíváncsi voltam arra , hogy miért nem keres egyikőjük sem , amikor az előző héten a világ összes pénzéért sem szálltak volna le rólam a hülyeségeikkel. A hét vége felé, már azért kellően meguntam a kis életemet, mert még csak Amina sem tudott volna beugrani hozzám, mert egész nap dolgozik . Szinte mindig. Ha pedig nem, akkor nyilván pihen, amit tiszteletben tartok , és meg is értem. Egy a biztos . Népszerűbbnek kellett volna lennem a gimiben , és akkor most nem lennék egyedül . De ezen már nem tudok változtatni , és ami azt illeti nem is akarok. Örülök , hogy egy független , kiegyensúlyozott nő lett belőlem a hosszú évek múltán. Ez persze nem ért fel azzal, hogy tökéletes vagyok , mert nem vagyok az. Sőt , úgy érzem egyre távolabb állok a "tökéletes" fogalmától. Nem érdekel mások véleménye. Soha nem is érdekelt. Mindig magamnak akartam megfelelni , ami szerintem nem feltétlen a rossz tulajdonságok közé sorolható.
A következő héten, már bejártam dolgozni, de sokat kellett teljesítenem ahhoz , hogy garantáltan jó helyem , és jó fizetésem legyen . A hét végén nem is kellett már bemennem dolgozni, de elmenni sem volt kedvem otthonról. Lefeküdtem az ágyamra, hogy kicsit pihenhessek , de el aludtam. Nem tudom mennyi idővel később , egyre hangosabb kopogásra keltem . Nem tudtam , hogy ki lehet az , hiszen már egy jó ideje nem beszéltem senkivel.
Gyorsan az ajtóhoz siettem , elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót. Zayn , és Louis állt az ajtóba , és jól végigmértek , tetőtől-talpig.
-Ahh- vettem hatalmas levegőt , hogy észrevegyék , hogy kurvára nem örülök a jelenlétüknek, és a dolgok fokozása képpen , megforgattam szemeimet , majd unottan feltettem a kérdésemet- mi a picsát kerestek itt?
-Ohh Cica-kezdte Zayn -nem hozzád, hanem érted jöttünk - majd egy irtó szexi féloldalas mosolyt villantott
-Mi az, hogy értem?
- Hát haza viszünk
-És mégis miért ?
-Már nem egyszer mondtuk neked el- nevetett fel Louis - Harryé vagy, és ő azt mondta , hogy hozzunk el hozzánk. Innentől nálunk fogsz lakni.
-Aha , azt leshetitek - mondtam , majd elkezdtem becsukni az ajtót , amit Zayn erős karja megállított.
-Kérlek ne nehezítsd meg a helyzetünket -kezdett bele Zayn , azzal az átkozott bugyi nedvesítő beszédstílusával - pakold össze azokat a dolgaidat, amik kellenek , de nem kell sok minden
-Meddig leszek ott ?
-Ez egy jó kérdés! Na gyerünk! -siettetett Louis
-Tényleg nincs más választásom?
- Ha azt szeretnéd , hogy a földön húzzunk ki a kocsihoz , akkor van. De ha a normálisabb , és kevésbé feltűnő megoldás a szimpatikusabb, akkor nincs más lehetőség. - kacsintott rám Louis
