Hogy végül is meghalt
így kezdődik
az a test
ami otthonnak hazudta magát
de nem emlékszem
a te tested volt vagy az enyém
azóta semmit sem mondok ki már úgy
mint azelőtt
útközben minden lényeges elmaradt
vagy elnémult akár egy késő őszi utca
abban a furcsa álomban ahol
a saját ágyamban ébredtem
de az ablakon kinézve nem ismertem
fel a várost és a mellettem fekvőt
a postás idegen nyelven magyarázott a szomszédnak.
És akkor újabb kép kicsivel életlenebb
egy kórházban sétálunk ketten
a falon sok rajz meg fotó és
hogy ennek itt van vége
ezt ismételgeted unos-untalan
aztán a lakópark és a téli sötét
egy férfi kiordít az ablakon de nem értem
üres az udvar a szemben lévő négyemeletes
sorház középső épületének második emeletén
valaki úgy hallgatja a metronómot mint Schubertet
végül is nem érthetünk meg mindent
ez persze legalább két különböző dolog
a metronóm a színtiszta ütem
csak ne legyek ilyen egyedül.
