Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,mondják, hogy égő bronzhaja a hajnal,hogy csillagokat hordoz nagy szemébens hogy büszke és dacos és rá se nézneoly csúnya, fekete fiúra, mint én.Ő csak kacag, és sóvárogva nézikgúnyos ajkát és álla keskeny ívét,és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt,és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő mostarra gondol, hogy tegnap hullt a harmats ránk hullt a harmat, őreá meg énrám,s hogy tegnap, látva boldog heverésünk,még a rigók is mind megrészegűlteks közel röpűlve a májusi lomb közteszeveszett szerelmi dalba kezdtek.
