Psychotic |L.S.|

•MÁSODIK•

"Megkezdjük a 2728-as ügy meghallgatását. Egy kérelem, mely a tizenkét éves Lux Teasdale nevelő otthonba lévő átirányítását veszi figyelembe, miután három éven keresztül a Fort Montegry elmegyógyintézetben volt kezelve, annak következtében, hogy poszttraumás stresszel diagnosztizálták kilenc éves korában, amikor az édesanyja elhunyt. Az alperes ügyvédek személyében Oli Wright nyomozó és Louis Tomlinson professzor."

"Őexelenciája, Hemmings bíró."

A vezérigazgató bemutatta a bírót, amint az belépett az ajtón. Az egész gyűlésterem felállt, a szőke hajú, középkorú férfi pedig felsétált a székéhez, és egy elégedett sóhajjal leült.

"Foglaljanak helyet!"

Mindenki leült a teremben, és a bíró kurtán bólintott a törvényszolgának. A tisztviselő odament a felperesek asztalához, elvette az iratokat a két fekete öltönybe öltözött férfitől, és átnyújtotta a bírónak.

Az idősebb férfi rövid szőke hajjal átfutotta az iratokat, eközben pedig a csend rátelepedett az egész bíróságra. A két öltönyös férfi mögött ülő pár egymás kezét szorítva reménykedtek a legjobbakban. Hónapokat vártak már erre a tárgyalásra, és nem is tudták volna tovább állni a látogatásokat és a havi kifizetéseket, valamint a rövid ideig tartó együttléteket. Ez volt az utolsó esélyük.

A bíró összecsukta az aktát, és gondosan a bal keze mellé helyezte azt.

"Hozzák őt be!"

Utasította, és a tisztviselő máris megfordult, kinyitotta az ajtót, amin egy kis tizenkét éves lány sétált be, a kezében egy epres sütemény formájú hátizsákot szorongatva. A kislány elengedte az idős nővér kezét, és reszketve megfogta a tisztviselőét. Ő odavezette a kislányt a törvényszék elé, aki pedig azonnal rohant is az ismerős, barátságos arc felé, aki nem más volt, mint Louis.

"Mr. Tomlinson, most, hogy minden érintett jelen van, elkezdhetjük?"

Louis felemelte a kislányt, a mellette lévő székre ültette, nyomott egy csókot a homlokára, és a terem közepére sétált megállva a bíró előtt.

"Bíró úr, nem szeretném senkinek az idejét sem vesztegetni, ezért egyenes leszek. Abban az időben, amikor a kis Ms. Lux Teasdale édesanyja elhunyt, sokkot kapott, aminek okán PTSD-vel diagnosztizálták, és a megfelelő családi körülmények hiányában mély depresszióba süllyedt, valamint anorexiássá vált fiatal éveinek nyolcadik esztendejében. Majdnem egy évvel később tudódott ez csak ki, ekkor pedig azonnal felvették őt a Fort Montegrybe, kilenc éves korában, és ott tartották őt három éven keresztül.

"Egészségesebbnek tűnik."

"Határozottan az is. És készen áll arra, hogy egy megfelelő családhoz kerüljön és megfelelő iskolába járjon."

"Nos, Mr. Tomlinson, ez akár hónapokba is kerülhet, mire megfelelő szülőket ta-"

"Bíró úr, ha megengedi! Ms. Cara Delevigne és Ms. Kendall Jenner hat hónapon át látogatták és támogatták Luxot."

A bíró elmélkedő tekintettel nézett Louis-ra, aztán ránézett a női párra, akik Oli nyomozó és Lux mögött ültek. Lux félig hátrafordult, hogy rámosolyogjon a párra, akik visszamosolyogtak rá, és Kendall még egy csókot is dobott neki, ezzel még szélesebb mosolyt csalva a kislány arcára, aki ezután visszafordult Louis felé.

"Úgy tűnik, alapos munkát végzett, Mr. Tomlinson."

"Biztosra mentem, Őexelenciája!"

A bíró összerendezte az aktákat, és fellapozta az örökbefogadásos papírokat, aláírva mindent a tisztviselőnek nyújtotta, aki pedig átadta azokat Louis-nak. Louis rámosolygott a párra.

A bíró ütött a kalapáccsal, Lux pedig felugrott a székéből, hogy Louis-hoz szaladhasson. A korához képest nagyon alacsony volt azok után, hogy annyi súlyt vesztett, és az elmegyógyintézetben megrekedt a növekedésben.

A tisztviselők kinyitották az ajtókat, és a bíró távozott a hátsó ajtón. Az egész terem mozgolódni és tolongani kezdett. Louis megfogta Lux kezét, Oli pedig összepakolta az aktatáskáját, és kivonultak. Mind a hárman a recepcióhoz sétáltak, ahol találkoztak Caraval és Kendallel, akik őrülten mosolyogtak egymásra. Cara a füléhez tartotta a telefonját, és csak bólogatott és válaszolt.

Kendall odasétált Louis-hoz, megölelte, és elsuttogott egy gratulációt.

"Igen, anya... Igen, ott leszünk, amint itt végeztünk... Igen, ez holnapot jelent... Oké, szia anya... Én is szeretlek... Szia... Anya! Oké... Sziaaaa!"

Cara kuncogva kinyomta a hívást. Odahúzta magához Louis-t egy ölelésre, és arcon csókolta. Megölelték mindketten Olit is, akinek vissza kellett mennie az irodába. Megígérte Louis-nak, hogy majd később hívja, és lelépett.

"Na, mit együnk ma vacsorára? Lux?"

"Nandost!"

"Ó, Louis! Nem akarsz velünk tartani? Eleanor is csatlakozhat, hogy megünnepeljük ezt a győzelmet!"

"Neeeem! A győzelem a családé! Louis bácsi, légyszi egyedül gyere!"

Lux hatalmas kölyök kutya szemekkel könyörgött Louis-nak, aki ettől drámain felsóhajtott, de végül egyetértett, és megírta Eleanornak a terveit. Lux éljenzésbe kezdett, és elkezdte Louis-t a karjánál fogva a parkolóhoz húzni.

A felnőttek csak nevettek, míg a saját autójuk felé tartottak. Lux ragaszkodott hozzá, hogy Louis-val mehessen, mivel úgy sem fogja olyan gyakran látni, miután az új anyukáihoz költözött.

Louis majdnem nyolc éve lett kijelölve a Teasdale esethez, és onnantól kezdve minden nap meglátogatta Luxot az elmegyógyintézetben, valamint kikérte a véleményét a helyzetéről, és egy héten belül máris barátokká váltak. A kislány rajongott a férfi gyermeteg oldaláért, és azért is, hogy kihozta őt az intézetből, amint tudta.

Egyszer megkérdezte Louis-t, hogy örökbe fogadná-e őt, de ő azt felelte erre, hogy nem tudná teljes mértékben finanszírozni, és ismerve Eleanort, csak felzaklatná őt a gyerek témával.

Ez volt az a pont, ahol Lux megvetette Louis barátnőjét, és imádkozni kezdett érte, hogy a férfi rátaláljon az igaz szerelmére. Louis csak nevetett a kislány képzelőerején.

Négy hónappal később, Cara és Kendall válaszoltak Louis hirdetésére, ahol keresett valakiket az örökbefogadáshoz, és ez az, ahol most tartanak. Két külön autóban ülve vezetnek a Nandos felé Luxszal, kérdezgetik őt, mi az, amit a legjobban vár már a suliban és a nyárban, vagy úgy általánosságban a külvilágban. A mosoly, a kislány arcán fényesebben ragyogott, mint amit eddig bármikor látott rajta.

Azon az estén, Louis mosollyal az arcán aludt el, tudva, hogy ma valamit megváltoztatott, de valami mégis azt súgta neki, hogy nem utoljára hallott Luxról és az ő őrült teóriájáról, Louis-val és az ő igaz szerelmére találásáról.

~

Sziasztok!
Remélem, ez a rész is tetszett nektek, habár ez amolyan filter jellegű volt.☺️

Majd lesz izgisebb is!

Egyébként, nemrég kiraktam egy új fordítást is, ha gondoljátok, abba is nézzetek bele, azt is bátran tudom ajánlani, szintén Larry témában.❤️