Psychotic |L.S.|

•HATODIK•

"Louis, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ma van az évfordulónk!"

"Nem, Eleanor, az holnap lesz."

"Valld be, hogy csak nem akarsz velem lenni az évfordulónkon! Csak meg akarsz tőlem szabadulni! Baszd meg, Louis!"

"Óh, aú! Tudod, ez most igazán fájt."

Eleanor felnyögött, és dühösen kiviharzott a hálószobából, becsapva maga mögött az ajtót. Louis felhorkant, és egy mosolyszerű grimaszba húzta a száját, ahogy megigazította a zakóját a pólója fölött.

Egészen hétköznapi viseletet öltött magára a zakójával, a lila ingjével, a fekete skinny farmerjával és a vans cipőjével. Befújta magát az egyik kedvenc kölnijével, és egy végső pillantást vetve a tükörbe, felkapta a pénztárcáját, a kulcsait, és kisétált a hálószobából.

Eleanor a konyhában volt, dühösen nyomkodta a telefonját, amitől Louis majdnem elnevette magát.

"Elmentem."

"Jó neked."

Louis komikusan felsóhajtott, és elhagyta a házat. Az első úticélja értelemszerűen az elmegyógyintézet volt, hogy összeszedje Travist, aztán irány a buli, és remélhetőleg, miután visszavitte Travist, elkezdhet végre áskálódni az új ügyében is.

Lefordult az intézetnél, és leparkolt a szokásos helyén. Előhúzta a belépőkártyáját és egy aláírt dokumentumot, amivel kiviheti a fiút. Végigsétált az ismert csarnokokon, és odaállt a recepciós pulthoz. Átadta a dokumentumot, és várta, hogy a srác átfussa a kérelmet. Ahogy ott várakozott, egy apró sikkantás felzendült, és azt követően még kisebb lábdobogások közeledtek felé. Abban a pillanatban máris fél térdre ereszkedett, és szélesre tárt karokkal várta Avát, hogy az ölelésébe zárhassa.

"Szia Ava maci!"

"Papamaci! Hiányoztál!"

"Nekem is nagyon hiányoztál!"

Mondta mohón, és apró csókokkal kezdte behinteni Ava arcocskáját, a kislány pedig örömteli sikongatásokban fészkelődött Louis karjaiban. Egy perccel is később lehetett már, amikor valaki megköszörülte a torkát. Louis elhúzódott Avatól, de nem engedett az ölelésén, és felnézett az őrre, aki a kezében tartotta az aláírt nyomtatványokat.

Louis felállt, felvette Avát a karjaiba, és átvette a papírokat egy bólintással. Apró léptek bukkantak elő megint, ezúttal Travistől, aki a kis hátizsákja felvételével küzdött.

"Szia, Mr. Louis! Nem akartalak sokáig várakoztatni. Csak annyira izgatott vagyok!"

"Semmi gond, Travis. Induljunk is meg, okés?"

Travis izgatottan bólogatott, Louis pedig mosolygott. Letette Avát a földre, megpuszilta a homlokát, és nézte, ahogy elillan. Travis, még mielőtt Louis-nak esélye lett volna rá, hogy felálljon, felugrott a hátára. Louis felnevetett, felegyenesedett a fiatalabbal a hátán, kimentek az épületből, és beszálltak a kocsiba.

Egy 13 éveshez képest, nagyon is könnyű volt Travist a hátán cipelnie, csakúgy, mint a többi gyerek közül bárkit itt, az elmegyógyintézetben. Még csak nem is etetik rendesen a kölyköket, ezért is gyűlölte ezt a helyet mindennél jobban Louis. Besegítette Travist az anyósülésre, aztán átsétált a volán mögé.

"Hová megyünk, Mr. Louis?"

"Nos, te leszel a meglepett meglepetés valaki születésnapja alkalmából. Kitalálod kié?"

"A tiéd?"

Louis felnevetett, megrázta a fejét, és felhajtott a főútra, ahogy a GPS irányba igazította őket.