My Coach (Sebastian Stan)

Sixth

-Ezért kell gyakorolni.-jegyezte meg.-Szóval irány, és csináld meg az előzőt, csak kicsit jobban!-mutatott a matrac végére. Elindultam oda, de megálltam, majd megfordultam. 

-Lance, hagyd abba a fenekem bámulását!-szóltam rá, mire ő azonnal elkapta a tekintetét. 

-Nem tehetek róla, hogy olyan jól néz ki!-kacsintott rám. Arcom pirosabb lett, mint egy pipacs. Előre kaptam tekintetemet, és odamentem, ahonnan elkezdtem a gyakorlatot. Nekifutottam, elrugaszkodtam, aztán átfordultam a kezemen. Lezártam a mozdulatsort.-Jobb volt, most hátra fele is csináld meg!-pillantott rám. Halvány mosolyt villantottam. 

A kezdőhelyhez mentem, majd neki futottam. Elrugaszkodtam, a levegőben egy mozdulattal megfordultam, így kezeimen landoltam, majd lábaim a magasba lendültek, egy pillanatig megálltam a kezemen, aztán újabb rugaszkodás, és lábaimon landoltam. Kezeimet a magasba tartva, arcomon mosollyal zártam. Lance egy büszke mosolyt villantott. 

-Ez remek volt!-jelentette ki. Elmosolyodtam.-Újra! Ha lehet, akkor ugyanígy!-mondta. 

Visszatértem helyemre, és újra megcsináltam a mozdulatot. Lance bólintott. Utána még pár mozdulatot gyakoroltunk. Már a vége fele járhattunk, amikor egy hátra szaltót csináltam, de a landolásnál elvitt a lendület, így elterültem a matracon. Szemeimet összeszorítottam, és csak pillanatokkal később nyitottam ki. Lance arcát pillantottam meg. Érdeklődve pásztázott. 

-Minden rendben?-kérdezte. 

-Igen, csak elvitt a lendület.-adtam neki választ. Lance elnevette magát.-Min nevetsz?-kérdeztem. 

-Annyira vicces volt, ahogy elestél.-nevetett fel. Csúnyán néztem rá. Felkeltem a földről, és elindultam az öltözők felé, de Lance megfogta a kezemet. Visszarántott magához, majd eldőlt a földön, ezzel magával rántott engem is. Elterültem a földön, a férfi mellett, aki továbbra is nevetett.-Már értem, hogy miért estél el! Hiszen olyan kényelmes ez a matrac!-jelentette ki, mire durcásan néztem rá.-Ne vágj ilyen arcot, mert úgy marad!-szólt rám. Halkan elnevettem magamat.-Tudtam én, hogy mosolyt csalok majd az arcodra.-egyik kezével megtámasztotta a fejét. Másik oldalamra gördültem, így háttal feküdtem neki.-Na, Heaven! Ne legyél durci!-változtatta el hangját. Visszafordultam. Lance fölém hajolt és ajkaimra tapadt. Azonnal visszacsókoltam. Lassan fölém mászott, amellyel kicsit meglepett és kicsit meg is rémisztett, de hagytam, hogy tovább csókoljon. Ekkor egy autó hangja csapta meg fülemet. Azonnal elváltam tőle. 

-Ez apa!-szóltam rá. Lance felállt, és felrántott a földről. Az ajtó nyikorogni kezdett, amint apa kinyitotta azt, majd belépett a terembe.

-Sziasztok!-mosolygott ránk.-Heaven, te még át se öltöztél?-kérdezte. 

-Nem, mert...-Lance szavamba vágott. 

-Nem, mert tovább tartottam az edzést! De máris megy, és átöltözik, ugye?-pillantott le rám a férfi. 

-Persze!-mosolyogtam rá, aztán az öltözőkhöz siettem. 

Beléptem a helyiségbe, ahol az én cuccaim pihentek.  Levettem edző ruhámat, magam köré csavartam egy törölközőt, belebújtam papucsomba és kezembe kaptam a tusfürdőmet. A zuhanyzóba siettem, ahol gyorsan letusoltam. Elzártam a vizet, újra magam köré csavartam a törölközőt, majd visszatértem az öltöző részbe. Megszárítkoztam és felöltöztem. Elpakoltam az elől lévő dolgaimat, aztán vállaimra kaptam két táskámat, utána elhagytam az öltözőt. 

Apáékhoz mentem, akik valamiről beszélgettek. Lance apa válla fölött rám nézett, miközben feléjük lépdeltem, és ajkai azonnal mosolyra görbültek. Én is elmosolyodtam, amíg kék szemeibe pillantottam. Apa hátra fordult, mire én azonnal eltüntettem a mosolyt az arcomról.