My Coach (Sebastian Stan)

Eighth

Döbbenten váltam el Lance ajkaitól, majd azonnal megfordultam. Barátnőm döbbenten figyelt minket. 

-Lyssa, meg tudom magyarázni!-jelentettem ki. Egyik szemöldökét felhúzta, és rám várt.-Lance akarta!-vágtam rá. 

-Heaven!-szólt rám Lance. 

-Jó, én is akartam! De nem mertem elmondani, mert nem tudtam, hogyan reagálnál!-néztem barátnőmre. Hazudtam neki. A szemeibe hazudtam, mivel azért nem mondtam el, mert nem tudtam, hogy bízhatok-e benne. 

-Nem, nem ezért nem mondtad el, ugye?-kérdezte. 

-Sajnálom...-suttogtam. 

-Miért nem mondtad el?-értetlenkedett. 

-Mert nem tudtam, hogy bízhatok-e benned.-suttogtam. Szemei megteltek könnyekkel. 

-Szóval már nem bízhatsz a legjobb barátnődben?-csuklott el a hangja. 

-Nem így értettem!-jelentettem ki. 

-Akkor hogy?-emelte meg a hangját. Meg akartam szólalni, de szavamba vágott.-Tudod mit, nem érdekel! Holnap pedig nem akarlak látni nálunk!-jelentette ki, mire döbbenten néztem rá. 

-Lyssa...-ebben a pillanatban elrohant, így nem tudtam megmagyarázni. Az én szemeim is megteltek könnyekkel. 

-Heaven, édesem minden rendben lesz!-Lance meg akart fogni a kezemet, de elrántottam. 

-Tesin találkozunk.-motyogtam. Felkaptam táskáimat és elsiettem. Lyssaval most külön óránk van, mert neki drámája lesz, míg nekem filozófiám. 

Szomorkásan battyogtam fel a teremhez. Mikor odaértem, pont kicsöngettek, mire a helyiség kiürült. Még egyedül voltam a társaim közül. Halkan köszöntettem Ms.Bakert, aki a suli egyik legkedvesebb tanára volt. Még elég fiatal volt, így könnyen szót értett velünk. A terem végébe sétáltam, leültem az egyik padba, beraktam a fülesemet és zenét kezdtem hallgatni. Fejemet a padra hajtottam és halkan sírni kezdtem. Egy kezet éreztem meg a hátamon, mire felkaptam a fejemet. Könnyes szemekkel néztem fel a tanárnőre. 

-Minden rendben?-kérdezte. Letöröltem könnyeimet. 

-Igen, minden rendben.-mosolyogtam erőltetetten. 

-Nem úgy látom. Mi történt? Nekem elmondhatod!-mosolygott rám kedvesen. Halkan felsóhajtok. 

-Van egy srác, akivel...nem is tudom mi van köztünk. Még nem kérte meg, hogy legyek a barátnője, talán nem is fogja, de én többet érzek iránta és ez talán nem helyes. És ott van a legjobb barátnőm, aki ma meglátta, hogy csókolózok vele és összevesztem vele, mert nem szóltam róla. Nem tudtam, hogy bízhatok-e benne, mert nem szeretném, ha ez a dolog kiderülne.-magyaráztam el a helyzetet. 

-Ő egy korod béli srác?-megráztam a fejemet.-Szóval végzős?-kérdezte. 

-Mondjuk.-motyogtam. 

-Miért nem akarod, hogy kiderüljön?-érdeklődött kedvesen. 

-Mert sokan elítélnének és bajba keverném.-adtam választ. Kissé furán nézett rám, de annyiban hagyta a dolgot. 

-Hát a legjobb tanácsom, hogy kérj bocsánatot a barátnődtől!-mondta. Lassan bólintottam.-Minden rendben lesz.-mosolygott rám. Ekkor becsöngettek, mire a terem fele megtelt azokkal, akik ezt az órát választották. 

Ms.Baker belekezdett a tanításba, de nem igazán jártam ott fejben. Egyre jobban azon tanakodtam magamban, hogy hogyan kérjek bocsánatot Lyssától.