My Coach (Sebastian Stan)

Tenth

-Na, irány a korlát!-szólt rám. Felvettem a tenyér védőmet, majd az alacsonyabb korláthoz léptem.-Szóval egy teljes fordulattal ugorj fel!-mondta. Háttal megálltam, majd elrugaszkodtam és egy fordulattal felkapaszkodtam. Lendületet vettem, majd átrugaszkodtam, de Lance megszakított.-Ez jó volt, de másikat kell megcsinálnod. Gyere le!-szólt rám. Elengedtem a magas korlátot, és landoltam a matracon.-Szóval úgy kezd, hogy neki futsz, elrugaszkodsz, és a nagy korlátra ugrasz fel.-mondta.-Hozok neked egy dobbantón.-mondta, majd a matracra hozta a szerkezetet. Hátrébb lépdeltem, majd neki futottam, a dobbantó végéről elugrottam, aztán felkapaszkodtam a magasabbik korlátra. 

-Így jó?-kérdeztem. 

-Igen, most csináld meg úgy, hogy megtámaszkodsz a kisebbiken, csinálsz egy spárgát a levegőben a lábaddal, átfordulsz, aztán ugrasz át a másikra.-mondta. 

-Meg fogok halni!-jelentettem ki, miközben leugrottam. Az előző helyemre mentem, aztán neki futottam, felugrottam, majd az alacsonyabbikon megtámaszkodtam kezemmel, csináltam egy spárgát, aztán átfordultam, majd átugrottam a másik korlátra. 

-Rendben, akkor most úgy kell megcsinálnod, hogy csinálsz egy kézen átfordulást hátra, ellököd magadat, majd a levegőben csinálsz egy spárgát, átugrod az alacsonyabbik korlátot, aztán felkapaszkodsz rá.-mondta. 

-Lance, ezek egyre nehezebbek!-ugrottam le. 

-Ha Olimpiát akarsz nyerni, akkor ezt kell tenned! Minél látványosabb és tökéletesebb, annál jobb, de még nem tudom, hogyan kezd el, aztán tudjuk folytatni! Na, csináld meg!-magyarázta. 

Visszamentem a helyemre, neki futottam, csináltam hátra felé egy kézen átfordulást, ellöktem magamat a dobbantóról, a levegőben megcsináltam a spárgát, átugrottam az alacsonyabb korláton, és mielőtt földet értem volna, gyorsan elkaptam a korlátot. 

-Rendben, szép volt!-jelentette ki mosolyogva.-Akkor most legyen úgy, hogy előre felé csinálsz átfordulást, a levegőben csinálsz egy hátra szaltót szaltót, majd elkapod a korlátot.-magyarázta el. Visszamentem a matracra, aztán neki futottam, csináltam egy kézen átfordulást, a levegőbe löktem magamat, majd megcsináltam a hátra szaltót és elkaptam a korlátot.-Remek!-mosolygott rám Lance.-Csináld meg újra!-nézett rám. Megismételtem, legalább ötször is. 

-Így már jó?-kérdeztem a férfit, miközben a korláton lógtam egy újabb próba után. 

-Igen, szép volt. Most kicsit nehezebb lesz, de ezt megcsinálod, akkor biztos, hogy ezzel indítasz!-jelentette ki.-Szóval egy kézen átfordulással indítasz, majd ellököd magad a dobbantóról, a két korlát között csinálsz egy arab szaltót, aztán kapaszkodsz fel a magasabb korlátra.-kitágult szemekkel nézek rá. 

-Lance, ez borzalmasan nehéz!-néztem fel rá. 

-Heaven, csodás tornász vagy, aki a lehetetlent is véghez viszi! Kérlek, próbáld meg! Maximum leesel, de ott van alattad a matrac! Mit mondana a nagymamád, ha látná, hogy így állsz hozzá?-kérdezte. 

-Azt mondaná, hogy ez bolondság lenne megcsinálni, de még nagyobb lenne meg sem próbálni!-mondtam. Lance egy biztató mosolyt küldött felém. A matrac végére sétáltam, felsóhajtottam, majd neki futottam, megcsináltam a kézen átfordulást, hogy a dobbantó végéről el tudjam lökni magamat, és sikerült akkora lendületet venne, hogy átugorjam az alacsonyabbik korlátot, megcsináltam az arab szaltót és pont időben elkaptam a másik korlátot. Döbbenten néztem fel a kezemre, majd az edzőmre, akinek arcán egy hatalmas mosoly pihent. 

-Megcsináltad!-jelentette ki örömittasan. Elengedtem a korlátot, és a talpaimra érkeztem. 

-Megcsináltam!-ugrottam Lance kezei közé. Szorosan ölelt magához, arcomat a nyakhajlatába dugtam, míg ő hajamba temetkezett.