Nyaralunk?! (Befejezett)

🌺11🌺

Dominika szemszöge

Ma van az utolsó napunk Hawaii-n Hazzel. Holnap repülünk haza és, hogy mi volt  ez alatt az öt nap alatt. Delfinekkel úsztam egzotikus kajákat ettem és rájöttem arra, hogy nem tudnám elképzelni az életemet enélkül a fiú nélkül. Úgy döntöttem megkérdezem tőle a ma esti vacsoránál azt ami napok óta ott motoszkál a fejembe. A mai program a strandolás volt. Én a parton ülve napoztam Haz pedig elment valami innivalóért. Amikor jött vissza láttam, hogy egy lány jött utána.

- Tessék baby.- adja nekem oda az italt.

- Köszi bab, de ki az a lány?- tolom lentebb a napszemüvegemet. Haz hátrafordult.

- Nem tudom.- néz vissza rám. Ám ekkor a lány oda jött hozzánk.

- Harrison Osterfield vagy. Szia.- köszönt úgy a barátomnak mintha én ott sem lennék.

- Igen én vagyok az.- Haz túl kedves mint mindig. Ez a csaj pedig rá van állva.

- Este lesz egy buli a parton nem jössz el?- na ez már mindennek a teteje volt.

- Nem nem megy el. Ugyanis velem a barátnőjével lesz. Szóval mehetsz vissza oda ahonnan jöttél szia.-a lány pedig ott hagyott minket.

- Köszönöm szépen, hogy megvédtél,de én is tudtam volna neki mondani, hogy nem érek rá.- ül le a napozóágyam szélére.

- Tudom, de annyira rád volt állva és na tudod milyen vagyok.- ültem fel.

- Tudom és ezért szeretlek te kis zöld szörny.- csókol meg.

- Nem is voltam féltékeny. Sokkal jobban nézek ki annál a lánynál sőt mindenkinél jobban nézek ki ezen a szigeten.- teszem keresztbe a kezem.

- Tudom és nem csak a szigeten. Nekem te vagy a legszebb és legszerényebb lány a világon.- mosolyog rám a fiú. Tudom, hogy jól néz ki a barátom. Kék szem barna haj, magas, izmos, kedves, cuki és ezeket és még sok más tulajdonsága miatt szeretem.

- Estére rendeltem a házhoz kaját. Szeretném ha ott ennénk.- nézek rá a barátomra.

- Rendben.- majd közelebb hajol a fülemhez.

- Én azon gondolkodtam, hogy visszamehetnénk most. Tudod tegnap nem is használtuk együtt azt a nagy pezsgőkádat ami a fürdőbe volt.- kezdi el simizni az arcomat a fiú.

- Szerintem mehetünk.- kelek fel, hogy össze szedhessem a cuccaimat.

KÉT ÓRÁVAL KÉSŐBB

Már a vacsoránkat fogyasztottuk kettesben a teraszon. Szerintem az elmúlt két órát nem kell részleteznem.

- Beszélhetnénk Haz?- úgy döntöttem még a desszert előtt megkérdezem tőle amit akartam.

- Persze, de ugye nincs baj?- fogja meg az asztalon pihenő kezemet.

- Nincs nincs.- nyugtatom meg.

- Akkor had halljam.-  mosolyog rám. Annyira cuki amikor mosolyog. Jó akármit csinál cuki.

- Szóval ugye én vissza megyek nyár végén Magyarországra, hogy elvégezzem a sulit és csak utána költözünk vissza a Fannival, mert ugye én menedzselem és hát tudod, hogy megy ez hiszen te is ezt csinálod Tommal.- erre bólintott egyet. én pedig folytattam a mondandómat.

- És hát a Fanni már vett is egy lakást Budán és hát tudod én még nem néztem semmit. Mert hát egyedül magányos lennék Sarah is külön megy, mert hát azért nem akarunk nullahuszonnégybe együtt lenni és hát izé tudod. Na jó kinyögöm. Na szóval. Szeretném ha haza költöznél velem, mert nagyon szeretlek és nem akarok nélküled lenni egy napot sem és igen.- néztem a velem a szemben ülő fiút arcán semmi reakciót nem láttam. Lehet most ijesztettem el magam mellöl?

- Mondanál valamit?- néztem bele kék szemeibe

- Igen. Szeretnék veled összeköltözni.- mosolyog rám

- Eszméletlen vagy. Szeretlek.- ugrok a nyakába.

- Én is szeretlek szerelmem.- kezd el puszilgatni.

MÁSNAP: FANNI SZEMSZÖGE

Július második hetét kezdtük meg. Tom filmjének ma van a premier előtti bemutatója itt Los Angelesben. Nem akartam elmenni. Azért nem akartam elmenni mert a sport miatt annyian nem ismernek. Nem beszélnek rólam mindenhol és ha ma Tom bemutat mint barátnője akkor ennek vége lesz és én nem akarok celeb felhajtás lenni. Nem szeretném azt, hogyha kimegyek az utcára és már csak amiatt is lefotóznak, hogy éppen mi van rajtam és, hogy az jó vagy rossz. A gondolat menetembe Tom ,,avatkozott" bele.

- Fanni mért küldted el a sminkest és a fodrászt?- támaszkodik az ajtófélfának.

- Én akarom megcsinálni a hajam meg a sminkem ennyi.- na jó ezt még én sem hittem el

- Igen?! Én azt hittem imádod ha megcsinálják hajad és sminked, de ezek szerint nem ismerem jól a saját barátnőmet lassan egy hónap után vagy várjunk csak hiszen ma van egy hónapja.- vesz elő a háta mögül egy dobozt. Nem tudtam szóhoz jutni. Félre értés ne essék én tudtam, hogy ma vagyunk egy hónaposak, de nem tudtam, hogy ajándékozunk. Nálam nem szokás.

- Na elmondod, hogy mi a valódi oka a dolgoknak? Látom rajtad, hogy valami nem tetszik.- ül le mellém az ágyra.

- Minden oké.- felállt mellőlem a dobozt pedig ott hagyta.

- Nekem el kell indulnom. Majd ott találkozunk.- hajoltam felé egy csókért, de csak homlokon puszilt és az ajtó felé ment. Mielőtt kiért volna rajta utána szóltam.

- Tom- hátra fordult és akkor láttam az arcán azt a szomorúságot amit én okoztam neki. A gyomrom görcsbe rándult, de nem mondhattam el neki az igazat. Inkább semmit nem mondtam.

- Semmi nem fontos.- arcvonásai komolyra rendeződtek majd magamra hagyott. Még fél óra múlva is a telefonomat nyomkodtam amikor jött egy üzenetem Tom-tól

- Egy óra és kezdünk hol vagy?- basszus ott kell mellette lennem. Hiszen annyira hülye vagyok. Velem akar mutatkozni nem mással én meg cserben hagyom. Negyvenöt perc alatt elkészültem és az autómba beülve meg is indultam. Pár piroson áthajtottam mire oda értem.  A kártyámat felmutatva rohantam tovább Tomot keresve. Mikor megláttam a nevét kezdtem el üvölteni.

- TOM!- nem is figyelt rám

- TOM!- nagy nehezen utol értem meg akartam fogni a vállát ugyan is nekem háttal állt,de valaki megelőzött. Dove Cameron volt és megcsókolta Tomot. Bennem egy világ tört össze. Akkor vettem észre, hogy vakuk ezrei villognak és, hogy hol vagyok. Sarkon fordultam és meg sem álltam. Egy öltözőbe bezárkóztam. Természetesen Tom öltözője volt az. Ekkor kopogtak.

- Nem szabad.- szóltam az illetőnek.

- Tom vagyok engedj be.- hallom meg az ismerős hangot.

- Nem akarom.- mondtam neki

- Betöröm az ajtót ha nem engedsz be és tudod, hogy megteszem.- tudtam, hogy képes rá. Inkább beengedtem.

- Neked nem a szőnyegen kéne pózolnod?- nézek rá

- Nekem az a lány semmit nem jelent. Még a nevét sem tudom. Én veled akartam mutatkozni, de te elkéstél. Miután lekapott az a lány az volt az első dolgom, hogy közöljem az emberekkel, hogy semmi közöm ahhoz a lányhoz és még a nevét sem tudom. Kérlek ez az igazság.- fogja meg a derekam.

- Tegyük fel elhiszem. És akkor most mi lesz?- nézek rá.

- Hát én szeretném ha végig vonulnál velem ugyanis addig nem megy tovább semmi ameddig nem megyek vissza. Szóval velem jönnél mert én nélküled nem megyek sehova. Ja és szeretném megtudni az igazat a mai nappal kapcsolatban.- mosolyog rám

- Hát tudod én azért nem vagyok ismert és mától az lennék és egy kicsit megijedtem.- kezdem el nézni a ruhám alját. Tom felemeli az állam.

- Nagyon csinos vagy és nem kell félned mert én ott leszek melletted és vigyázni fogok rád. Rendben?-  én pedig bólogattam. Ezután együtt indultunk meg a szőnyegen és már nem is izgultam annyira.....