Nyaralunk?! (Befejezett)

🌺12🌺

Még csak tegnap volt a film bemutatója, de már velünk van tele az  újság. Éppen Dominikával ültem egy belvárosi kávézóban az edzésem után mikor egy csapat velünk egy idős lány jött oda hozzánk.

- Te vagy Tom Holland barátnője igaz?- kérdezi az egyik lány.

- Igen én vagyok.- válaszoltam egyszerűen hiszen tudtam, hogy a mai naptól hozzá kell ehhez szoknom.

- Nem gondolod, hogy nem hozzád való? Hiszen te csak egy senki vagy.- erre nem akartam válaszolni nem ért annyit, de a barátnőm elintézte helyettem.

- Te meg nem vagy egy kicsit pofátlan? Itt kávézunk ketten te meg ide jössz a pincsikutyáiddal és beszólsz a legjobb barátnőmnek.- teszi keresztbe a kezét a lány.

- Hé Domi hagyd mindjárt itt van Haz és megyünk. Nem ér annyit.- nézek rá a lányra.

- Jaj! Te vagy a másik fele Haz helyébe rád sem néztem volna.- kezdenek el nevetni.

- Mért talán rád kellett volna, hogy nézzen?- kezd el mosolyogni a barátnőm.

- Hát szerintem, ha mind a két fiú meglátna elhagyna titeket.- ekkor viszont olyan történt amire nem is gondoltam volna az egyik lány a nyakamba öntötte a kávéját.

- Tom nem a tiéd.- kezd el nevetni, de Dominak ebben a pillanatban eldurrant az agya és neki ment a lánynak. Én meg a barátnője vagyok és hát mindent együtt csinálunk szóval én is bele álltam a ,,bunyóba", de valaki közbe szólt.

- Lányok elég lesz.- Haz volt az és nem tetszett neki amit látott.

- Szia édes.- köszönt neki Domi, de ekkor a legjobb az volt,hogy Haz háta mögül Tom lépett elő.

- Megtudom magyarázni!- mondtuk teljesen egyszerre a barátnőmmel.

- Majd megbeszéljük a kocsiba.- mondta Tom

- Ti pedig lányok jobb lesz ha elmentek.- néz rájuk Haz. Domival beültünk hátra kocsiba és csak ültünk.

- Te nem fotózáson vagy?- kérdezem meg a barátomtól.

- De ott voltam, de előbb végeztem és gondoltam meglepem a barátnőmet, de ő lepett meg engem.- hátra sem nézett úgy beszélt.

- Mi volt ez lányok?- kérdezi Haz.

- Hát beszóltak, leöntötték a Fannit én meg ja szokásosan túltolta.- nem tudtam magamban tartani kitört belőlem a nevetés.

- Viccesnek gondoljátok?- kérdezi Tom, de nem tudtunk válasszolni.

- Jaj Fanni ez tudod olyan volt mint mikor átmásztunk a kapun és anyád leszidott minket miatta.- és igen tényleg olyan volt, de fiúk nem nevettek.

- Jó bocsi.- szólaltam meg. Próbáltam menteni a menthetőt, de az út hazáig csendben telt. Kitettek minket otthon és semmi érzékeny búcsú nélkül elmentek.

- Tényleg erős volt, de nem hagyom senkinek, hogy a barátnőmnek ártson.- karol át.

- Tudom mióta ismerjük egymást mindig mellettem voltál.Tudod valahogy ki kéne engesztelni őket és Chrisnek és Elsának is el kéne magyarázni a dolgokat.- igen ez lesz a nehezebb rész.

- Jó próbáljunk meg besurranni aztán szedd össze magad addig én kitalálom a nyerő szöveget.- én bólintással jeleztem, hogy benne vagyok, de természetesen nem úgy alakúlt ahogyan terveztük. Amint beléptünk utánunk szóltak. A lépcsőig sem jutottunk.

- Lányok gyertek csak ide.- hallottuk meg Chris hangját és nem volt éppen boldog.

- Igen.- ment oda Domi, hogy engem ne, hogy meglásson.

- Fanni te is gyere ide tudok mindent.- szólt nekem. Én pedig oda mentem.

- Na szóval ez mi is volt?- kezdi el a velünk szemben ülő féfi.

- Hát az úgy volt...- és Domi elmesélt mindent.

- Nem csinálhatjátok ezt. Fanni te egy sportoló vagy és most már Tom barátnője is hivatalosan. Több figyelmet kapsz és ezzel Tomnak is ártasz. Dominika te pedig már egy menedzser vagy és Haz pedig elismert a ebben a szakmában már nem csak Tommal foglalkozik. Ezzel nem csak magatoknak ártotok.- igaza volt mind a ketten lesütöttük a szemünket és felmentünk én összeszedtem magam Dominika meg dolgozott addig. Mind a ketten próbáltuk elérni a fiúkat, de nem sikerült és holnap interjút kell adnom az esettel kapcsolatban nem sok kedvem volt hozzá, de csak ez volt az a megoldás ahogyan tisztázni tudtam magamat és a barátnőmet. Kezdtem aggódni a fiúk miatt.

- Menjünk el hozzájuk. Én aggódom. Gyere én vezetek.- Domi csak felpattant. Lent szóltunk, hogy elmegyünk és, hogy lehet nem jövünk haza. Az út csöndben telt csak rádió szólt. A kocsiból kiszállva az ajtóig mentünk. Kopogtunk, de semmi válasz nem jött. Domi mérgében benyitott a két fiú hangját a teraszról hallottuk. 

- Fiúk csengettünk.- szóltam nekik. Ekkor Tom jött be.

- Hallottuk.- indult meg a konyha felé.

- Utána megyek.- néztem rá a barátnőmre.

- Én meg megnézem Hazt.- indult meg a teraszra a lány. A konyhába érve Tom a pultnak támaszkodva telefonozott.

- Beszélhetnénk?- állok meg vele szemben, de még csak rám sem nézett.

- Nem nem szeretnék beszélni.- és magamra hagyott, de én mentem utána. A szobájába érve viszont magára zárta az ajtót.

- Tom kérlek engedj be.- nem válaszolt én pedig leültem az ajtónak támaszkodva és vártam rá,de lassan az álom is elnyomott.

Dominika szemszöge

Ki mentem a teraszra. Haz ott ült a lépcsőn és csak nézett maga elé.

- Beszélhetnénk?- ültem le mellé.

- Hallgatlak.- nézett rám egy pillanatra.

- Ne haragudj rám. Tudod, hogy ezzel titeket is kellemetlen helyzetbe hoztunk.- de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Én nem haragszom rád se a Fannira. Téged még mindig nagyon szeretlek és a Fannit még mindig egyik legjobb barátomnak tartom.- karolja át a vállamat. Láttam kint a gépeket.

- Min dolgoztok?- néztem rá a barátomra.

- Tudod lehet nem lesz több pókember film. Szerződést akarnak bontani.- temeti kezét az arcába.

- Tessék?- döbbentem le teljesen.

- Igen Tomnak nem ez a balhé volt ekkora ütés.- néz rám Haz.

- Hanem a film és meg ez pluszba nem tesz jót neki most.- fejezem be a barátom mondatát.

- Igen na,de gyere menjünk aludni holnap hosszú napom lesz. Szerintem már ők is alszanak.- húz fel Haz a lépcsőről, de nem aludtak vagy is a Fanni igen. Tom ajtaja előtt. 

- Leviszem a kanapéra.- kapja fel Haz a karjaiba a lányt. Én pedig bekopogtam Tomhoz.

- Fanni nem szeretnék most beszélni.- válaszol a fiú az ajtó másik oldaláról.

- Nem Fanni vagyok és ha nem engedsz be rád rúgom az ajtó.- a mondatom végére az ajtó nyitva is volt.

- A Fanni hova lett?- néz körbe Tom.

- Lent alszik a kanapén. Itt feküdt az ajtó előtt elaludt.- megyek beljebb  a szobába.

- Felhozom.- indult volna meg,de én visszatartottam.

- Beszélni akarok veled.- ültem le az ágy szélére.

- Rendben.- ül le mellém.

- Tudod, hogy imádlak és mára már egy nagyon jó barátomnak tartalak. Tudok a filmről és mindent meg fogok tenni, hogy legyen pókember film, holnap beszélek a sony-val. Haz és én elintézzük. A Fanni pedig holnap add egy interjút ahol mindent elmagyaráz. Rendben?- fogom meg a fiú vállát.

- Rendben és köszönöm. Szeretném ha a Fanni nem tudna a filmről a sajtó sem fog róla tudni még nem biztos.- néz rám a Tom

- Rendben úgy lesz. Most pedig hozd fel a Fannit.- mosolyogtam rá. Tom lement én pedig mentem és befeküdtem Haz mellé.