Nyaralunk?! (Befejezett)

🌺15🌺

Fanni szemszöge

Reggel hangos veszekedésre keltem. Tom telefonált az erkélyen és nem volt túl boldog. Augusztus első napját kezdtük meg. Lassan a kimentem hozzá, de ahogy meglátott letette a telefont.

- Minden oké?- fogom meg az egyik kezét.

- Persze Fanni minden rendben.- ölel át. Furcsa volt. Ilyenkor sosem Fannizik, ha tényleg nem lenne komoly baj akkor becézgetne. Ha nem mondja el majd akkor magamtól rájövök.

- Nekem el kell mennem. A mai napot Chrissel töltöm, ha nem haragszol.- nézek fel rá.

- Nem baba. Nekem is dolgom van.- ezután lezártuk a beszélgetést én gyorsan összekaptam magam és haza mentem. A házban hála istennek tényleg csak a Thort játszó férfi volt jelen.

- Szia. Beszélhetünk?- adtam neki egy puszit és ültem le mellé.

- Persze prücsök.- mosolyog rám.

- Tom valamiért nagyon fura. Nem tudod mi van vele?- nézek rá kétségbeesetten.

- Nem. Ne haragudj mostanában nem mesélt ilyet. Kérdezd meg Robertet, de mielőtt elsietnél igyunk meg egy kávét.- úgy is lett ahogyan mondta. Kint a teraszon jót beszélgetve ittunk meg egy kávét. Én pedig az ébresztő ital elfogyasztása után mentem is a cél személyhez. Kb harminc perc autó út után meg is érkeztem. Robert a kapuban várt tárt karokkal.

- Hali kislány.- ölel meg a férfi.

- Hali öreg.- mosolygok rá. Ezután  bementünk a hatalmas házba és helyet foglaltunk.

- Na akkor bele is vágok. Tom mostanában furcsa nem tudod mi van vele?- láttam a férfi arcán, hogy tud valamit.

- Figyi tényleg van valami, de nem nekem kéne elmondani és ezt is csak azért mondom el, hogy ne, hogy hülyeségre gondolj. Nem veled van baj ennyit mondhatok, de ha megfogadod a tanácsom nem kérdezel rá. Várd meg, hogy ő mondja el. Oké?- fogja meg a vállamat Roby.

- Rendben és köszönöm.- a beszélgetésünk átváltott hétköznapiba. Estig beszélgettünk utána mentem csak haza.

Dominika:

Azt hittem, hogy ez a nap is olyan lesz mint a többi. Augusztus van már. Vagy is lassan itt van a Fanni szülinapja és úgy gondoltam két dologgal is meglepem. Egy hatalmas bulira amilyenre mindig is vágyott másik pedig nem sokára kiderül, hogy mi az. Mikor felébredtem Haz nem volt mellettem. Lementem a lépcsőn és hangos nevetésre lettem figyelmes. A terasz felől jött. Oda értem az ajtóhoz. Beca rám nézett majd megcsókolta a barátomat vagy is arra készült inkább nem akartam látni a végét. Én csak sarkon fordultam és mentem. 

- Hé mi a baj?- szól hozzám Tom.

- Kérdezd a barátodat. A cuccaimat a Fanni majd elhozza. Majd beszélünk.- felkaptam a kocsikulcsom és már nem is voltam ott. Éppen a kapunyitómat kerestem amikor valaki megfogta a kezemet.

- Ez nem az volt..- de nem hagytam, hogy befejezze.

- De pontosan az volt.- a kocsimba beszállva könnyek között hajtottam haza ahol Elsa várt a kapuban egy hatalmas öleléssel amiért most rettentő hálás voltam neki.