Nyaralunk?! (Befejezett)

🌺19🌺

Fanni szemszöge:

Három nap telt el Tom titokzatos telefonja óta. Úgy tesz mintha semmi nem történt volna. Zavart, hogy nem beszélt róla velem pedig azt hittem vele más lesz, de lehet, hogy tévedtem. Most is vele vagyok.

- Tom!- szólok hozzá hangosabban a kelleténél.

- Igen? De miért kiabálsz?- kezd el nevetni.

- Ki volt az aki miatt három napja ott hagytál?- fordulok felé teljesen.

- Senki miatt, de most már elmondom.- sóhajt egyet.

- Lehet nem lesz több pókember film.- hajtja le a fejét.

- Sajnálom nem tudtam.- fogom meg a kezét

Tom szemszöge:

- Semmi baj remélem megoldódik.- nem mondhatom el neki az igazat. Nem tudhatja meg, hogy Lea a disney igazgató lánya terhes tőlem elvileg. Hiszen akkor már majdnem együtt voltunk.

Dominika:

Éppen hallgattam Lilit és Renit a szerelmi életükről. Felettébb izgalmas az életem nem?

- Na és csak úgy ott hagytam.- fejezi be Reni a mesélést a  Harryvel történtekről.

- Hát eléggé csúnya dolog volt tőle- válaszolom. Ekkor kopogtak az ajtón.

- Gyere.- szóltam az ajtó mögött álló személynek. Haz volt az.

- Mi szerintem megyünk.- állnak fel a lányok.

- Szeretnék beszélni.-ül le az ágyamra.

- És ha én nem?- kérdezek vissza.

- Akkor is meghallgatsz.- jelenti ki ellentmondás nem tűrően. Én pedig bólintottam csak.

- Nem történ semmi és ha most a szavamba vágnál, hogy láttad akkor nekem az a válaszom, hogy a semmin nincs mit látni. Tény és való, hogy bepróbálkozott, de nem engedtem neki. Szeretlek basszus hát nem veszed észre itt hagynék érted mindent.-  fejezi be a mondandóját. Én pedig hirtelen a nyakába borultam és megcsókoltam.

- Én is szeretlek.- mondom ki az igazságot.

Vissza Fannihoz:

Tom és én úgy döntöttünk medencézünk. Nagyon jól szórakoztunk, de úgy döntöttünk szólunk a barátainknak. Domi és Haz együtt érkeztek kézen fogva.

- Együtt vagytok?- teszem fel a kérdést nekik. Haz mintha azt akarta volna mondani, hogy igen, de hát az én kedves barátnőm gyorsabb volt.

- Nem.- válaszol egyszerűen és ott hagyott minket.

- Ez most mi volt?- néz rám a fiú furcsán.

- Miután kibékültetek megkérdezted tőle, hogy barátnőd akar lenni?- teszem a kezeimet a fiú vállára.

- Nem hát én azt hittem érted.- kezd el össze vissza beszélni

- De most akkor oda megyek.- jelenti ki, de én az útját állom.

- Nem-nem! Most már valami romantikus módon kell vele közölnöd a dolgot.- vázolom fel a dolog lényegét a barátomnak. Mire az ő száját egy sóhaj hagyja el. Majd magamra is hagy. Nem sokkal később két kezet éreztem a derekamon. Fejét a nyakamba fúrja és apró puszikkal hinti be amitől nekem nevetnem kellet hiszen csikis vagyok. Szembe fordulok vele én csak egy ártatlan puszit akartam adni a szájára, de ő megcsókol utána pedig jó szorosan magához ölelt és fülembe súgta.

- Szeretlek.- és utána homlokát az enyémnek dönti.

- Én is.- ám ekkor felkapott és velem együtt a medencébe ugrott.