Gimisek

3. fejezet

-Na ki megy országos EB válogatóra?-kiabáltam Lillának amikor felértem a lépcsőn, kifulladva. Nem tesz nekem jót ez a reggeli rohanás. Még Zalánnal sem találkoztam. Na nem mintha annyira érdekelne ez a dolog...

-Na ki?-vágott értetlen fejet. Aztán leesett neki. Legalábbis az arckifejezése megváltozásából erre tudtam következtetni.-Úristeeen! Azonnal mutass egy gyakorlatot!-kezdett el visítozni.

-Most itt álljak neki gyakorlatozni, hogy boldog legyél?-kezdtem el röhögni.-De amúgy itt van amivel kiválasztott az edzőm. Meg van még ezen kívül kettő, ami még lehetséges. 

-És mik ezek az izék, amiket dobálsz?-vonta fel a szemöldökét.

-Azok a buzogányok. A másik kettőben lesz még karika meg szalag-magyaráztam.-Hű mennyire elrontottam ott-mutattam az egyik kéz nélküli előrebógnimra.

-Miééért? Tök szép!-meresztette a szemét.

-De rossz az érkezés-néztem a videót, amin görbe lábbal érkezem, meg majdnem orra is estem. Ha ezt csinálom a versenyen is, akkor nem sok esélyem van.

-Hagyjál már-ölelt át.-Higgy egy kicsit magadban. Kell az önbizalom-bokszolt a vállamba.-Majd küldd át a másik kettőt.

-Mindenképp-mondtam, és elindultam a szekrényem felé, hogy valamelyest felkészüljek angolra. Merthogy a mai napot is azzal kezdjük. Eközben még az edzőm is írt, hogy ma negyed háromtól edzésem van. De jó, hogy csak hat órám van. Miközben az új edzésprogramomat görgettem kiborult a szekrényből az összes cuccom.

-Megvagy?-fordult felém a saját szekrényétől Máté.

-Persze. Reggeli kavalkád-mosolyogtam és megpróbáltam visszatuszkolni a szalagom, a buzogányokat, valamint a tesi és edzőscuccaimmal. Húú, de hülyének tűnhetek most. Mindegy.

Már angolon ültem, és a heti két órában tanító tanár a C1-es nyelvvizsga egyik nyelvtananyagát magyarázta. Nyelvi előkészítőben. Te jó ég, soha az életben nem fogom megérteni ezt a tanárt. Hirtelen rezgett a telefonom. Mi a fene? Zalán mi a fenét akar az angolóra kellős közepén?

Zalán üzenete:Mi van veled? Vagy suliban? Reggel nem találkoztunk.

Hanna üzenete:Ja igen bocsi. Kicsit rohanós reggelem volt.

Zalán üzenete:Pedig vártalak...

Hanna üzenete:Megyek az EB válogatóra ritmikus gimnasztikából.

Hanna üzenete:Mi?

Zalán üzenete:Komolyan?

Zalán üzenete:Nagyszünetben a pingpongasztaloknál, oké?

Hanna üzenete:Persze. Ott leszek.

Na ez fura volt. Egész angolon, és a következő két spanyolon is ezen gondolkodtam. Azt sem értem miért. Mi a fenének ment oda reggel hozzánk? Pontosabban miért várt ott rám? Na jó, nem lehet ezzel foglalkozni, mert órán ülök és fogalmam sincs, hogy a tanár miről beszél éppen. Pont engem kérdezett. Gyorsan elnézést kértem és a továbbiakban az órára koncentráltam. Te jó ég. Nem is tudom mikor történt velem ilyen utoljára.

Akár akartam, akár nem le kellett mennem nagyszünetben. Megígértem Zalánnak. Habár.. Végülis németül kell beszélnie. Ez vicces lesz. A többiek mondjuk nem tudom mennyit fognak érteni belőle, merthogy Fannit és Lillát kivéve mindenki most kezdte a németet, nekem pedig B1-es nyelvvizsgám van.