Gimisek

5. fejezet

Kőszeghy Zalán

Az edzője éppen ecseteli az edzéstervet. És mi a fene az, hogy a barátja?? Persze, megfordult a fejemben, de nem most és nem is két nap múlva, tekintve, hogy sehova nem lenne hajlandó eljönni velem. Egyébként ettől a kis incidenstől eltekintve el nem tudom mondani mennyire tehetséges, ilyen ugrásokat és dobásokat nem is értem hogy lehet megcsinálni. Jó, ezt szerintem soha az életben nem fogom neki elmondani, valószínűleg kinyírna, de felvettem néhány gyakorlatrészletét.

Bár.. Az elmúlt napban mindenképpen ez lenne a legjelentéktelenebb dolog.

-Hazakísérjelek?-kérdeztem, viszont biztosan meglátszott rajtam, hogy amiatt ami az edzésen történt, kissé kínosan érzem magam.

-Nem kell köszi. Hazabuszozom szerintem-vont vállat. Nem mintha kocsival vittem volna, vagy mi. Bár nem igazán érdekes.

-Akkor szerintem bevárom Mátét, ő egy fél óra és végez a pályán-néztem az órámra. Nem mintha most éppen itt lenne, de erről nem kell tudnia. Vagyis.. KI tudja. Még az is lehet, hogy átugrom hozzá.

-Akkor szia-mosolygott, majd elindult. Nem is tudom mit tudtam volna mondani, tekintve, hogy eljöttem és megnéztem, valamint magamban megállapítottam, hogy iszonyatosan tehetséges és simán olimpikon is lehet belőle. Mit kell ilyenkor csinálni?

-Jó voltál. Tényleg-intettem még egyet, majd elgyalogoltam a futópályák felé. Vártam ott körülbelül negyed órát, majd a mekit útba ejtve a buszpálya felé vettem az irányt.

Este (mire hazakeveredtem és tanultam is egy kicsit, mert ugye első évben megbukni nem igazán lenne kellemes, tekintve azt is, hogy már egy hónapja 16 vagyok) lementem a konyhába, ahol anyámat találtam.

-Hát te? Nem bandázol valahol?-mosolygott rám. Tudni kell az anyámról, hogy kifejezetten fiatalos és szerintem baromi jó stílusa van. De erről ennyit. Ha kedvem van, még mesélek.

-Mi a helyzet?-tette csípőre a kezét.-Minden oké?-A francba. Mindig feltűnik neki ha valami egy csak egy kicsit is nincs rendben.

-Hát persze-túrtam a hajamba. Szerintem a leszegezett fejemből és abból, hogy ide-oda pakolgatom a lábaimat, tényleg megállapította, hogy valami nincs rendben. És ha én akkor tudtam volna hogy mi történik ma!

-Te ebben teljesen biztos vagy fiam?-vonta fel a szemöldökét.

-Persze-bólintottam majd felsiettem a szobámba. Inkább hagyjuk.

Nagyjából fél órán keresztül hülyültünk a srácokkal messengeren, miközben kitárgyaltunk olyan dolgokat, mint például Szabi új crusha, akibe megintcsak úgy beleszeretett, mint a másik ötbe az év folyamán. Sohasem fog megkomolyodni.

-Héj, öcsi mi újság?-nyitott be a nővérem, Réka, szokás szerint kopogás nélkül, amire már nem is szólok. Egyébként ő is (hasonlóan anyámhoz) elég nagy egyéniség, tavasszal fog érettségizni egy másik veszprémi suliban.-Anya mondta hogy valami nem okés veled.

-Ja, a barátod nincs itt akkor én is jól vagyok?-vigyorogtam flegmán.-Bocs, rossz vicc. Fú, ha Hanna ülne itt velem szemben...

-Ki az a Hanna?-meresztette rám a szemét. Ezt hangosan mondtam? Nem vagyok normális, esküszöm.

-Tökmindegy-sütöttem le a szemem.-Mert úgyse érdekelném, pontosabban nem érdeklem. Meg a bénázásom szerintem neked se mond semmit-javítottam ki magam.