Gimisek

6. fejezet

Reggel (na jó, 10 órakor) kómásan másztam ki az ágyból, és miután leesett, hogy tegnap nem zuhanyoztam, a fürdőszoba felé vettem az irányt. Már a kabinban álltam és megengedtem volna magamra a vizet, amikor eszembe jutott, hogy a kötés a lábamon van. Szóval kisebb káromkodástól kísérve kimásztam a zuhany alól, leapplikáltam azt a vacakot a lábamról, majd visszaálltam a csap alá. Nagyjából negyed órán keresztül folyattam magamra a vizet, felöltöztem és összefogtam a hajam. Magamat késznek nyilvánítva huppantam le a kanapéra egy szelet vajas kenyérrel, készen arra, hogy egész nap sorozatokat és filmeket bámuljak. De ezt meghiúsította egy hívás.

-Szia Kicsim! Bocsi, hogy most szólok, de Mama meghívott minket két vagy három napra, ha szeretnél jönni, jöhetsz, de ha akarsz otthon is maradhatsz-hadarta anyám egy szuszra.

Nézzük a helyzetet objektíven. Ki ne akarna két napig egyedül lenni otthon? Kivéve, ha az adott személy fél egyedül, vagy azt hiszi, hogy a házban szellemek vannak. Mivel egyik sem jellemző rám, ezért azt hiszem maradnék itthon.

-Szerintem nem mennék ha nem nagy baj-válaszoltam. Esküszöm, ez a legjobb abban, hogy ,ár elmúltam 15, hogy simán itthonhagynak ilyen esetekben, és nem utazom feleslegesen 300 km-t.

-Rendben. Pénzed van?-automatikus kérdés.

-Persze, hogy van, anyu. Minden iratom nálam van, suli nem lesz, nem beszélgetek ismeretlen emberekkel, este nem megyek sehová-hadartam a szokásos szöveget, amit anya és apa is hatszázszor elmondtak.

-Jól van, ezt szépen megtanultad-nevetett anyám.-Majd szólok, hogy mikor jövünk. Ja és Zalán átmehet. De házibuli nincs, értetted? Szia Kicsim-mondta, majd bontotta a vonalat.

Ööö. Ennyire bulizós típusnak nézek ki? És mi az, hogy Zalán átjöhet? Nem mintha nem hívnám át amúgy is, de anyámtól elég furcsa ezt hallani. Inkább visszaülök az el sem kezdett sorozatomhoz.

Már éppen lenyomtam volna a lejátszás gombot, amikor a telefonom pittyegett, és megjelent a kijelző sarkában egy új chatfej. Emlegetett szamár. Zalán.

Zalán üzenete: Mi újság?

Zalán üzenete: Felhívlak, úgyis nagyszünet van.

És már csörgött is a telefonom. Megint. Úgy látszik ma délelőtt mindenki keresztbe akar tenni a filmnézős programomnak.

-Szia Baba! Hogy van a lábad?-szólt bele azonnal. A becenév hallatán kettőt fordult velem a világ. Nem úgy volt, hogy időre van szükségünk? Szükségem. Mindegy.

-Mi ez a becenév?-kérdeztem elég furcsa hangsúllyal.

-Zavar? Mert akkor nem folytatom-nevetett.

-Higgyem is el?-forgattam a szemem, és kivételesen örülök, hogy nem láttam, mert azt a helyzetet biztosan nem tudnám kezelni.

-Jó. Igazad van. De mindegy. Nem ezért hívtalak. Milyen volt a napod?-Érdeklődött. Jó. Most vagy soha. Csak közöld vele, nem leszel félreérthető. Vagyis.. abban, hogy jöjjön át és rajtunk kívül nem lesz itthon senki minden félreérthető.- Min gondolkodsz ennyire?-zökkentett ki.

-Ja semmin. A napom az nagyjából egy órája kezdődött, úgy gondoltam nézek Szívek szállodáját, de nem jött be, mivel te és anyám is felhívott-meséltem.

-Akkor ezt most vegyem úgy, hogy keresztbehúztam a számításaidat? Tegyem le?-nevetett.

-Dehogyis. De legalább egész hétvégére enyém a ház-morfondíroztam. Aztán leesett, hogy mi csúszott ki a számon az imént.