Elmélkedek bizar, riasztó dolgokon,
Piszkos a kalap, ami lóg a fogason.
Szeretet, az már régen elröppent,
Szívem a sokktól megszeppent.
Rengeteg csata, meg annyi kudarc,
Lila foltok sokasága, mit visel eme arc.
A fájdalmat tőrként forgatják bennem,
Könnyeknek forrása két pici szemem.
Fáradt vándorként térne lelkem haza,
És mit sem ér bárkinek a szava.
A pisztolyt hiába szegezik a homlokomra,
Fojtogató érzés szabadul a torkomra.
A kezem még kint, de a testem fuldokol,
Választ már réges rég nem tudakol.
Karok nyúlnak felém, el nem érnek,
Ők bizony a partra visszatérnek.
Lemerülök a víz legaljára,
Lelkem visszatér a mennynek talajára.
Istenhez igyekszik menekülni,
Bűneimtől megtérülni.
Felrázódom, ez már a valóság,
Szerte foszlik a mély tudatosság.
Zihálok, a veszély elmúlt,
Bár szívem kissé feldúlt.
YOU ARE READING
Érzelmek Tengerén
PoetryVersek egy fiataltól fiataloknak. Milyen érzés felnőni? Leginkább ezt a kérdést feszegetik a versek. A fájdalmat ,a magány és az öröm ellentéte feszül egymásnak. Ha jelzed a hibákat azt megköszönöm, ha tetszett adj egy vote-ot a fejezetek végén. E...
