Bekötött szemmel állok a téren,
Rám szegezik a fegyvert éppen.
Leperegnek az élet szemcséi előttem,
Utáltak de én mégis szerettem.
Hol feladtam, hol küzdödtem,
A lelkemmel nem mindig törődtem.
Gyakran semmi jót sem láttam,
Ha meleg volt én akkor is fáztam.
Sokszor elégedetlenül lézengtem,
Törődtek velem és én nem éreztem.
Néha csillant egy kis fény a szememben,
Frusztrált voltam a saját testemben.
Meg annyi harc van mögöttem,
Rengetegszer magammal ütköztem.
Gyenge voltam, ezt belátom,
Hibáimat elfogadom és megbánom.
Aztán jött a nagy robbanás,
Meg szűnt az a bizonyos haldoklás.
Minden egyenes mederbe került,
Lelkem a gonosz sötétbe el nem merült.
YOU ARE READING
Érzelmek Tengerén
PoetryVersek egy fiataltól fiataloknak. Milyen érzés felnőni? Leginkább ezt a kérdést feszegetik a versek. A fájdalmat ,a magány és az öröm ellentéte feszül egymásnak. Ha jelzed a hibákat azt megköszönöm, ha tetszett adj egy vote-ot a fejezetek végén. E...
