Nem értem saját lelkemnek világát,
Sehol sem találom kicsi vigaszát.
Félek kimondani bármit magamról,
Képzelgek a keletkező hamvamról.
Kitárom a kezem,és csodálkozom az emberiségen,
Egyedül érzem magam a földkerekségen.
Halálomat tervezi meg a sok mocsok,
A szakadék szélén egy fűszálat fogok.
Újra és újra eluralkodik a hatalmas félelem,
Semerre sem terem a bizonyos lelki élelem.
Sóhajtok,becsukom két kék szemem,
Kezemet pedig a tűz belsejébe teszem.
Elképzelem,ahogy felkelek a lángokból,
De mégis mindent visszagyűrök az álmokból
A harcokat lehet,sorra mindent elbukom,
Háborút még nem vesztettem
ESTÁS LEYENDO
Érzelmek Tengerén
PoesíaVersek egy fiataltól fiataloknak. Milyen érzés felnőni? Leginkább ezt a kérdést feszegetik a versek. A fájdalmat ,a magány és az öröm ellentéte feszül egymásnak. Ha jelzed a hibákat azt megköszönöm, ha tetszett adj egy vote-ot a fejezetek végén. E...
