Felültem egy álom hátára,
Csillagos ég volt a határa.
Viszont egy belső hang megszólít,
A látvány engem elhódított.
Egy városban jártam s keltem,
Gyönyörű kalapot hordott fejem.
Bámultak is a népek rendesen,
Miatta jártam én peckesen.
De elvitte a szél a fejfedőm,
Szöktetni akarta a szeretőm.
A kalap koszos, minden más ragyog,
Lényem is mocskosan vacog.
Máris hiányzik az őszinte nevetés,
Közeleg a gyászos temetés.
Kalapom a porból kerül újra kezembe,
Vihar tombol eszembe.
Süvöltik a fák, hogy a kalap nem él,
Lelkem pedig nagyon-nagyon fél.
Jelentéktelen ócskaság lett,
Ártatlan volt, semmit sem tett.
YOU ARE READING
Érzelmek Tengerén
PoetryVersek egy fiataltól fiataloknak. Milyen érzés felnőni? Leginkább ezt a kérdést feszegetik a versek. A fájdalmat ,a magány és az öröm ellentéte feszül egymásnak. Ha jelzed a hibákat azt megköszönöm, ha tetszett adj egy vote-ot a fejezetek végén. E...
