Anonymusia

37 7 0
                                    

Forognak az agyam rozsdás kerekei,
Idegemet tépkedik gonosznak gyerekei.
Hánykolódok a bizonytalanságban,
Kínlódom az álmatlanságban.

Megpillantom, azt kire vágytam,
Ő reá sokáig vártam.
Most pedig itt áll teljes pompában,
Elképzeltem kettőnket a halálban.

Sötétségben andalogtunk kettesben,
Együtt vagyunk a rossz feketeségben.
Gyertyafény mellett táncoltunk,
Minden csodát megálmodtunk.

Arcát kerestem, de nem találtam,
Azt hiszem saját lelkemet gyaláztam.
Hiú ábránd, avagy valóság,
Lehet ez csak egy csacskaság.

Nevetve távozik csatáinkból,
Ha előkerül, újra felkelek a halálból.
Nincs nála meredekebb lélek,
Szívemnek ő a vagdosó élek.

Érzelmek TengerénWhere stories live. Discover now