Becsukom a szemem, kizárom a világot,
Fellobbantom a lázító lángot.
A tüzet, mely végig söpör a városokon,
Átlépek a hazug ábrándokon.
Lélegzek még a mocskos porból,
Kilépek a hazugságok korából.
Feltámadok, de lelkem üres,
Nem nagyon tudja mit is keres.
Kell-e nekem hintázó gyümölcs a fán,
Vagy a lógó kötél árnyéka tán?
Foggal s körömmel kapaszkodok a szakadék szélén,
Már rég nem harcolok szívem hadai élén.
Összeroncsolódott tetemem szagát hozza a szél,
Lelkem remeg, vacog, sír és fél.
Elindultam valahonnan, a célba érkeztem,
Mennyit, de mennyit kérdeztem.
ESTÁS LEYENDO
Érzelmek Tengerén
PoesíaVersek egy fiataltól fiataloknak. Milyen érzés felnőni? Leginkább ezt a kérdést feszegetik a versek. A fájdalmat ,a magány és az öröm ellentéte feszül egymásnak. Ha jelzed a hibákat azt megköszönöm, ha tetszett adj egy vote-ot a fejezetek végén. E...
