CSAK MERT NEKED FÁJT?

Vissza tért

-Elmentél Tom! -ordítottam magamból kikelve.-Mégis mi a jó francot akarsz tőlem?
-Beszélni akarok veled Mia! - nézet rám hatalmas szemekkel.
- Nem szeretnék veled beszélni, nem mert mindig ezt teszed velem. Tudod ,hogy nem vagyok boldog , tudod ,hogy szenvedek miattad ezt élvezed! - telt meg könnyel a szemem és reméltem, hogy nem veszi észre ,mert kicsit sem szerettem volna, ha most gyengéd lenne velem, hisz az érzéseimnek akkor nem tudnék parancsolni , beengedném a házamba ma és holnap , holnapután a végén még kulcsot is adnék neki amit nem szabad.
-Én is szenvedek Mia. -bámulta a földet ,miközben hátra simította gesztenye barna , fényes haját.-Tudom ,hogy hibáztam, mert el hagytalak, amikor elmentem.
-Te nem elhagytál , te pontosan itt hagytál a fájdalommal. De miért is ? Mert,azt hitted találsz valaki olyant, aki mindent megbocsájt neked, mint én? -szakítottam félbe.
- Nem , nem azért hagytalak itt, mert úgy gondoltam tálalok jobbat, hanem mert hosszú időre kellett elmennem és úgy éreztem nem bírnám ki a napokat nélküled, lassan telik az idő, ha nem vagy velem és olyan erős fájdalmat érzek, ami a hiányod , hogy szétszakítja a mellkasomat. Tudtam, hogy te is ezt érzed majd , nem akartam neked fájdalmat okozni jobbnak láttam így... de megbántam. -magyarázta a levegőt kapkodva.
-Meg sem kérdezted , hogy nekem mégis mi volna jó te csak magadat nézted, csak a te érzéseidet vetted figyelembe , csak te döntöttél egyedül, csak te. De most mégis mit akarsz tőlem? - tettem a kezemet a szám elé, mivel párszor muszály volt beleharapnom, hanem elsírtam volna magam.
- Szeretném, ha újból olyan lenne mint rég. - nézett rám és láttam a szemében, hogy nagyon reméli ,hogy azt mondom igen , a nyakába ugrok és ennek az ajtóban állós vitának máris vége. Ez nem fog bekövetkezni, hisz Tom egy évet volt tőlem távol, amikor ment el azt mondta ,hogy nem tudja tovább folytatni és fejezzük ezt be ami köztünk van. Szakítottunk. Két hónap alatt minden nap felhívtam reggel és este. Sosem vette fel. Üzenetet is írtam de egy büdös választ nem kaptam vissza. Így azt gondoltam sosem fog felbukkani már az életembe és, ha igen ,akkor már nem érezhetek semmit, el tudom felejteni. Az életem irányt váltott. Új barátom lett amiről Tom nem tud ezek szerint. Sajnos nem vagyok vele sem boldog, de olyan egyedül éreztem magam , úgy gondoltam segít kipihenni a Tom által okozott csalódást. Ez nem így történt, attól minden nap gondoltam Tomra, csak éppen nem volt olyan üres a lakás, volt aki reggelit készítsen, aki megdicsérje ,hogy csínos a szürke szoknyám és így tovább. De nem éreztem azt a bizsergést, amit Tommal ,ha megcsókolt vagy megérintett . És őszintén szólva ez hiányzott. Valami mégis visszatart attól, hogy megbocsáthassak Tomnak.
-Nem, ezt nem lehet. -nyögtem ki elcsukló hangon.
- Miért nem Mia? Én szeretlek téged és te is engem.- vonta fel a szemöldökét a válaszomat várva.
- Mert nem lehet...-suttogtam, nem akarom neki elmondani, mert nem tudom mit fog rá reagálni.
- Van valaki más az életedben Mia?- tette az ajtónak a kezét. Láttam ahogy össze szorítja a szájat. Az erek megfeszülnek a nyakán. Hallottam , ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt.
- Neked van Tom?- próbáltam magamról terelni a szót.
- Mia! Ne tereld a szót. Szerinted itt lennék ha volna valaki az életemben?- ebből megtudtam, hogy muszály válaszolnom.
-Igen Tom van egy másik férfi az életemben, mivel életem szerelme itthagyott egy nagy ürességgel a szívemben, amit ki kellett valakinek töltenie, hanem belehalok és ne mond azt, hogy te nem voltál más nővel együtt, amíg nem jöttél vissza.- törtem ki, mert már nem bírtam.
- Szóval van egy másik férfi?! -akadt fent ezen az egy mondaton , annyira lesokkolódott.
- Igen jól hallottad. - erősítettem meg.-Mégis mire gondoltál, hogy egy évig várok rád, hogy gyere vissza és sírj nekem, hogy újra legyünk együtt ,,azok után ,hogy szakítottál velem? -kérdeztem , de a válaszra nem voltam rendesen felkészülve.