Egy tengeri boszorkány élete

6.fejezet

Annyira elegem van az itt létből. Pedig még sokat kell itt lennem. Alajéa éppen egy több napos küldetésen van így sokáig nem fogom tudni végre hajtani a feladatom. Meg csináltam a bájitalt Nevrának. Tejszínhabba kevertem bele. Remélem beveszi a csalit. 

- Szia Nevra! - álltam meg mellette. Éppen egy lánnyal beszélt. A lány csúnyán nézett rám, majd újra a fiúhoz beszélt. 

- Szóval, akkor benne vagy? - csiripelte. Megforgattam a szemeim. Khmmm hiány...... 

- Jaja, majd beszéljük. Szia Ursula! - fordult hozzám. A lány egyet fújtatott, majd hátra dobta hosszú zöldeskék haját és elment. 

- Hoztam neked valamit. - nyújtottam felé a tálat. Nevra mosolyogva elvette tőlem, majd egy jó kora adagot ki kanalazott. 

- Hmmm.. Nagyon finom és.... Nagyon... Szép vagy. - mondta komolyan. Megint bele akart kanalazni, de elvettem tőle. Egy kanáltól is őrült szerelmessé válik az akinek adod, de nem kell őrülten őrült szerelmes. 

- Hogy érzed magad? - kérdeztem. 

- Úgy érzem, hogy végre megtaláltam a hiányt betöltő dolgot az életembe. Ursula. Én... Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. - sútogta. És egy hirtelen pillanatban megcsókolt. Olyan hirtelen történt, hogy a szemem is elfelejtettem lecsukni. A szemem sarkából láttam, ahogy a lányok irigykedően pillantanak rám. Ők csak akkor kaptak tőle csókot, amikor már az akciónál tartanak, így eléggé idegesek lettek amikor engem a Gárdák folyosójának közepén lekapott. Karenn boldogan mosolygott. Remélte, hogy ezzel így most megoldódik minden. A fiú vissza húzta a fejét, majd újabb csókért hajolt. 

- Ne itt. - támasztottam meg a mellkasát. Körbenézett és észre vette, hogy mindenki minket bámul, bele értve azt a csajt is akivel az előbb beszélt. A lány feje totál vörös volt és, ha tekintettel lehetne ölni... Szerintem már rég halott lennék.

- Gyere, tudok egy nyugott helyet. - fogta meg a csuklóm és elvezetett. A központban mindenki megnézett minket. Az új lány és az alfa pasi. Fura látvány. 

A tengerparton kötöttünk ki. Egy barlang felé húzott. A növényt félre húzva engedet be maga előtt. A víz kristály kék volt, a homok fehér. Gyönyörű látvány volt. Szó szerint nyitva maradt a szám. 

- Tetszik? - lépett mögém. Az arcát a nyakamba temette. Zavart a közelsége. A karját a derekam köré fonta és elkezte puszilni a nyakam. Egy kicsit lejjebb csúsztatta a kezét, ami még inkább zavart. 

- Nevra... Ne, kérlek. - szóltam halkan. 

- Miért, ne? - súgta a fülembe. 

- Mert.... Mert nem akarom egy barlangban elveszíteni. - erre a kijelentésemre hátra lépett és elindult a barlang vizéhez. 

- Sajnálom. Ezt nem tudtam. - látszott rajta, hogy megbánta. A tejszínhab miatt csak belém szeretett, de a személyisége nem változott. Nem tudtam, hogy most a szerelem vagy ő maga beszél. A fiú mellé léptem és a vállára tettem a kezem. 

- Nincs semmi baj. Hogyan találtál erre a helyre? - váltottam gyorsan témát. 

- Van erre egy tengeri boszorkány. Morgananak hívják. Alajéa miatta került ide. Lehet, hogy ismered, mert ő is Mermadiabán tanyázott sokat. Gonosz volt. Rendszerint becsalta barlangjába a fiatal, naív sellőket, elhitette velük, hogy segít nekik valamiért cserébe, majd  élő elszáradt kóróvá változtatta őket. Alajéa és családja buktatta le, majd bosszút esküdött és Eel gárdájának közelébe tanyázott le. Rengeteg expediciót indítottunk a megkeresésére, hogy megsemmisítsük, de nem találtuk meg. Az egyik tagunk találkozott vele és szerződést is kötöttek, de ő is ugyan úgy járt, mint a többi ártatlan sellő. Élő elszáradt kóró lett. - mesélte el a történetem. Ha tudná, hogy most egy karnyújtásnyira van Morgana.... - Nem sokára megint megyünk egy utolsó felderítő küldetésre, ha ez sem sikerül, akkor Miiko azt mondta, hogy hagyjuk az egészet és majd, ha akar akkor felbukkan, ha nem akkor meg nem. Ha nem lesznek rejtélyes eltűnések, akkor nem lesz gond és ő is elfogad minket. Akkor nekünk felesleges őt zargatni. - fejezte be. Rendszeresen figyelemmel kisértem a felderítésüket, de sosem jártak sikerrel. Mindig sokkal messzebb voltak. Gondoltam megkönyörülök rajta. 

- Esetleg....... A Sea Cavenél próbáltátok? - árultam el a területem. 

- Igen, de semmit nem találtunk. - keseredett el. Akkor erről ennyit. Még egy kis ideig ott voltunk a barlangba és mindenféléről beszélgettünk. Látszott Nevrán, hogy nagyon el akar kapni, lehet nem tetszik neki, hogy van egy tengeri boszorkány, aki veszélyezteti a gárdát. Veszélyezteti. Nem, dehogy. Alajéát veszélyeztetem. A gárda nem izgat. Felőlem ezek után élhetik a kis nyomorult életüket és játszatják itt a nagy hőst. Nem izgat. Úgy is ezek után tovább akartam állni a Sea Cavetől. Ez a hely lebuktatás amúgy is jól jött. Miután rájönnek, hogy átvágtam őket, addigra én már messze leszek Eeltől............