Egy tengeri boszorkány élete

23.fejezet

- Ezarel! - örültem meg a kék hajú elfnek. 

- Egy kis elf nem jelent nekünk gondot! - nevetett az a tag amelyik miatt most nem fogok egy ideig körmösre költeni. 

- És mondjuk egy nagy beton ember és egy még nagyobb ogre igen? Esetleg egy dühös vámpír, aki már régóta nem evett? - húzta fel a szemöldökét és Jamon betörte az ablakot. 

- Mi az Orákulum? - kérdezte a társa. 

- Idióták! Több ezer maana volt az az ablak és még több lesz a javítása! - méltatlankodott a csipeszes. Valkyon jelent meg és egy hatalmasat ütött rá. 

- Szerintem ne aggódj amiatt, a börtönben úgy sincsenek ablakok. - felelte frappánsan Miiko. Észre sem vettem, hogy ő is itt van. Nevra lépett mellém. Eloldozott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

- Most, hogy a barátnőm jól van.... Ideje falatozni! - lépett egyre közelebb a még mindig fekvő emberhez. Megszagolta a nyakát, majd undorodva elfordult. 

- Mi van? - kérdezte Ezarel. 

- Ide érzem, hogy nem B+ a vére! Én belőle nem eszek az biztos!  Ennek valami A-s vére van. Az Karenn kedvence, phej! - fintorgott. 

- Micsoda kis finnya gép vagy! - léptem mellé nevetve. Nevra átkarolt. 

- Hát, akkor megmaradtok Nevra húgának! - tette rájuk a bilincset Ezarel. Valkyon és Jamon megkötözte őket és így indultunk vissza a Főhadiszállásra.

Amikor a börtönbe tettük azokat a férgeket, mindenki elment aludni. Nevra az én szobámba kötött ki. 

- Sokkal nagyobb harcra számítottam! - szóltam, miközben egy krémet kentem az arcomra. 

- Igen, én is. Hamar megadták magukat. Ma este Jamon őrzi a fogjokat, szóval nem kell tartani semmitől se. Egyet fúj és már el is repültek! - vigyorgott a vámpír. Elnevettem magam. 

- Nincs kedved ma itt aludni? - kérdeztem a félénken. 

- De szívesen! - villantotta meg perverz vigyorát. 

- Azt még mindig nem szeretném! - néztem rá boci szemekkel. 

- Rendben, ne aggódj! Úri férfi leszek, féken tartom a kezeim és nem nyúlok semmilyen olyan helyre, ami neked rosszul esne! - lépett mellém, majd át ölelte a derekam és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira szeretem ezt a fiút. Olyan mérhetetlenül boldog vagyok mellette. 

- Képzeld, hamarosan lesz a Familiárisok ünneppe. - jutott hirtelen eszébe. 

- Igen, tudom. Nálunk a tenger alatt is ünneplik. Már nagyon várom! - mosolyogtam. Még egy kis ideig beszéltünk az ünnepről, majd ágyba bújtunk és mindkettőnket elnyomott az álom..................